A Katolikus krónika kiváló miniportréban mutatta be a vidám atyát - ezt idézi a 777blog.hu is -, aki szerint fel sem merülhet kérdésként, hogy magányos lenne:

„Én úgy tekintem a kilenc települést, mint kilenc gyermeket.

Egy kilenc gyermekes édesapa érezheti-e magát magányosnak?

Mindegyik településen van feladat” – meséli a „sokgyermekes” plébános. Szalontai István nem csak magát, hanem Istent is „vizsgáztatta”, amikor konkrét kéréssel fordult Hozzá. Jelet kért, hogy valóban papnak szánja – és ezt a jel teljesült is:

„13-14 éves koromban kezdtem el ministrálni, bizonyos szempontól elég idősen. Középiskolás koromban is azon gondolkodtam, amikor a továbbtanulást kellett eldönteni, hogy én a ministrálást szeretem a legjobban. De ekkoriban még családra vágytam, édesapa szerettem volna lenni, ezért a Hittudományi Főiskolát választottam, a hittanár-nevelő szakot. A második évemet „tapostam” a főiskolán, amikor  az egyik szentmisén azon gondolkodtam, hogy vajon mit szeretne Isten, milyen irányba menjek. Azt szeretné, hogy pap legyek? Úgy voltam vele, hogy ez lehet csak az én elgondolásom, de egy „kiskaput” adtam Neki, hogy reagálhasson vagy válaszoljon:

azt kértem, hogy az egyik atya a szentmisét követően jöjjön oda hozzám és kérdezze meg, hogy nem szeretnék-e pap lenni.

Még azt is meghatároztam sajnos, hogy melyik atya legyen. Ő pedig kijött a mise után, odajött hozzám, megölelt és megkérdezte: „Nem szeretnél pap lenni? Utólag már látom annak a szépségét, hogy a kérdés hangzott el, nem pedig egy konkrét kijelentés, hogy „Te legyél pap!”. Ebben így megvolt a szabadság, hogy mondhatok igent, de akár nemet is.

Ebben a szabadságban érlelődhetett az egész papi hivatásom.”

István atya 2020 augusztusában érkezett a Zala megyei Pókaszepetkre, az általa ellátott kilenc település lélekszáma összesen négyezer fő – ennek fele pedig római katolikus:

„Fizikai képtelenség lenne minden vasárnap eljutni mind a kilenc településre, belsőleg is tönkremennék. Vannak olyan helyek, ahol minden vasárnap van szentmise, sőt több helyen hétköznaponta is tartok, míg néhány településre havonta 1-2 alkalommal van lehetőségem eljutni” – mesélt a különleges kihívásról a fiatal pap. „Túlnyomó többségében idős emberek vannak a szentmiséken, de azért megjelennek a fiatalok is, főképp az általános iskolába járó gyermekek, illetve néhány alkalommal az óvodások is.

A középkorosztály tagjai saját gyermekeikkel érkeznek a szentmisékre, nagyon kedvelem ezt, mert példamutatásként jelenik meg a szülő a gyermeke életében.

Nemcsak beszél a hitről, hanem vele együtt átéli.”

Borítókép - Fotó: YouTube