Régóta szerepelt Ferenczi Klára és férje, Ferenczi Péter bakancslistáján, hogy cicás kávézót nyitnak, de nem csak az ötlet, a berendezés, a megvalósítás is őket dicséri. A fabútorokat maguk készítették, és a kancsóknak, tányéroknak is történetük van, igazi "nagymama kredencéből" valók. A lényeg viszont a sok-sok cica, amelyek ott sétálgatnak az asztalok alatt, fekszenek a szabad székeken vagy várják a simogatást valamelyik kis szőnyegen.
- Vépen élünk, és egészen eddig velünk laktak otthon ezek a cicák: van köztük brit rövid szőrű, kopasz szfinx, mentett házi macskák, mindannyian kézhez vannak szokva. Nagyon szeretik az embereket, semmi nem zavarja őket - meséli a pénteki nyitónapon Klára, akinek egyébként van vendéglátósmúltja, csak a tematika új most.
- Nincs két egyforma tányérunk, nagyszülői örökség, igyekszünk visszahozni a múltat, a régi hagyományokat az embereknek. Szerintem nem feltétlenül kell az az életet élnünk, amit ez a kor kínál, nyugodtan élhetünk a múltbéli értékeink között, ezért is készítem kancsóban a szörpöt, úgy, ahogy gyerekkoromban falun ittam. Ahol az állatok, a cicák is részei voltak a mindennapoknak, bent mászkáltak az otthonokban, és azt lesték, van-e valami finomság a bödönben, vagy mikor végez a nagyi a csirke bontásával. Olyan családias hangulatot próbálunk itt teremteni, hogy mindenki jól érezze magát - mondja.
Aki bejön ide, egész biztosan vágyik arra az élményre, érzésre, amit a cicák nyújtanak. A házigazda azt vallja, a simogatásuk, a dorombolásuk gyógyít, és ugyan melyikünknek ne lenne szüksége erre?!
