Új cikksorozat indul a Mandineren: megmutatjuk, hogyan drágítja a háború és több más tényező az élelmiszereket.

Az első részben az élelmiszerpiac háború előtti helyzetével foglalkoztunk, míg a második rész az Ukrajnában dúló harcok közvetlen hatásairól szólt. Most nyergelünk át azokra a hatásokra, amelyeket nem kizárólag a háború fizikai valósága határoz meg – ezekre a tényezőkre a politika már képes hatással lenni.

Sorozatunk harmadik részében

az áremelkedés egyik legrejtélyesebb eleméhez, a befektetői hangulathoz érkezünk,

amely képes egyes termékek árait úgy feltornászni, hogy az árváltozások mögött nincs valós kínálatszűkülés vagy keresletbővülés.

A befektetői hangulatnak azért van hatása a magyarországi élelmiszerárakra, mert globális piacon mozgunk: amíg az állam közbe nem avatkozik, a termelőinket semmi nem akadályozza meg abban, hogy jó pénzért külföldre szállítsák azt, amit mi olcsóbban szoktunk megvenni; vagy hogy nagyobb mértékben emeljék az árakat, mint azt a költségeik növekedése indokolná. Előbbit az exportkorlátozás tudja kordában tartani, utóbbit pedig egy jól megkonstruált árstop, amely a költségeik növekedésén túlmutató mértékben árat emelő szereplőknél fogja meg a drágulást – legyenek azok termelők vagy kiskereskedők.

Izgalmas példája utóbbinak az üzemanyagárstop, amely sokszoros módosítása után mára viszonylag fenntartható formát öltött – a Mol ugyanis az üzemanyagot régóta a Brent olajfajtához árazza, de valójában orosz, Urals típusú olajat vesz. Míg a kettő között békeidőben alig volt különbség, a háború kezdete óta az Urals hordója jó harminc dollárral olcsóbb a Brenténél. Piaci árazás mellett a Mol ezt a jelentős árelőnyt nem feltétlenül adná át a vásárlóknak, így viszont az állami támogatással kiegészítve

viszonylag kényelmesen fenn tudja belőle tartani az üzemanyagárstopot

a személyautósok és magyar kisteherautók számára.

És akárcsak az olajnál, a gáznál vagy a forint-euró árfolyamában, egyelőre az étolajnál és a gabonánál sem kizárólag a valódi hiány vagy kínálatszűkülés okoz árnövekedést – hanem az, hogy a befektetők semmivel nem megfontoltabbak, mint a pánikvásárlók. Arra számítanak, hogy az, ami ma van, holnap már nem biztos, hogy lesz, mert épp ezredszer is felröppent a hírekben a gáz- és olajszankciók terve, esetleg Dmitrij Medvegyev vagy Vlagyimir Putyin fenyegetése arról, hogy a barátságtalan országok ellen bevetnék a„csendes fegyvert”,az élelmiszerexport leállítását.

Ahogy a forint, a lengyel zloty és a cseh korona ugrásszerű márciusi gyengülését – majd részleges visszaerősödését – is az okozta, hogy Közép-Európa földrajzi helyzeténél fogva könnyebben tud belesodródni a háborúba, mint Peru vagy Bhután, az olaj- és gázvásárlókat is idegessé teszi,

hogy egy rosszul irányzott lövedék bármikor megrongálhatja az Ukrajnán keresztülfutó vezetékeket

– akkor is, hogyha ezt egyelőre mindkét háborúzó fél a végletekig menően igyekszik elkerülni. Mindaddig tehát, amíg az európai olaj- és gáz-, illetve az orosz élelmiszer-szankciók fenyegetése fennáll, a bespájzolás szándéka vezette befektetői hangulat is drágítja ezeket a termékeket.

Az orosz olajat pedig a többihez képest olcsóbbá teszi, ugyanis a folyamatosan lebegtetett olajszankciók ellen számos nyugati olajcég igyekszik bebiztosítani magát, és leállni az orosz olajról – ami ettől olcsóbb lesz, mint azon olajfajták, amelyekre átállnak.

Ahogy a devizapiacon létezik a verbális intervenció intézménye, melynek keretében az adott devizát kezelő jegybank konkrét intézkedést még nem tesz, csak sajtónyilvánosan közli, hogy bármire kész a devizája védelme érdekében, úgy európai oldalról az olaj- és gázárakra, orosz oldalról az élelmiszer- és műtrágyaárakra is hatással van minden egyes állami szereplő sajtónyilvános bejelentése.

Ezért okoz különösen is nagy kárt az, hogy az Európai Unióban az olaj- és gázszankciók kérdése annak ellenére is folyamatosan napirenden van, hogy számos közép-európai ország előre jelezte vétózási szándékát,

így az olaj- és gázszankcióról szóló döntésnek valójában nincs politikai realitása.

Piaci realitása viszont igencsak van, és minden erről szóló sajtónyilatkozat vagy politikai aktus jelentősen megdobja néhány napra az olaj- és gázárakat.

A szóvirágokkal jobb világot teremteni kívánó Európai Unió tehát most az egyszer valóban élhetne a szavak teremtő erejével, és az olaj- és gázszankciókról szóló diskurzus berekesztésével teremthetne magának egy sokkal kedvezőbb olaj- és gázpiaci árkörnyezetet. Ez mind közvetlenül, mind a gázigényes műtrágya előállításának költségein keresztül azonnal enyhítőleg hatna az európai mezőgazdasági termelőkre, s végső soron az élelmiszerárakra is.

Forrás: mandiner.hu
Nyitófotó: MTI