Gondolatmenetét így folytatja: "A köztársasági elnökről akarják a teret elnevezni - de miért?
A válaszuk: csak. Mert olyan kedves ember volt.
De mi az az - akár egyetlenegy - jelentős pozitív teljesítmény, ami az elnöki tevékenységéhez fűződik?
Ilyet nem mondanak, mert ilyen nincs semmi. Semmi!" - szögezi le a szerző.
"A demokrácia- és nemzetellenes tetteit, megnyilvánulásait viszont lehet sorolni, szokták is néha.
Nekem nem szokásom, már csak abból a közösségtudatból fakadóan sem, hogy ugyanazon Írószövetségnek vagyok tagja, amelynek ő 1990-et megelőzően elnöke volt. (Sőt, ha jól emlékszem, éppen az ő elnöksége alatt vettek föl a szervezetbe.)
Ez az egy kép azonban mélyen belém égett - mert ezt a gazemberséget már akkor követte el Göncz, amikor már nem is volt államelnök, tehát semmiféle protokolláris kényszer nem diktált neki. Nem, ő a maga jószántából ment el a budapesti Kempinski Hotelbe, hogy a D-209-es ügynök miniszterelnök oldalán koccintson a román miniszterelnökkel - mikor? 2002. december 1-jén:
Erdély Magyarországtól való elszakításának nagy román ünnepén...!
A szombathelyi balliberális vezetés ezzel a hazaárulással vállal közösséget, ha - amúgy egy keresztény-nemzeti képviselő választókörzetében - teret nevez el Göncz Árpádról"
- szól az írás.
Az eredeti poszt itt olvasható:
