Egy nagyszerű koncerttel várja közönségét április 20-án, csütörtökön a Savaria Szimfonikus Zenekar. A magyar zenei élet jelentős képviselőjévé vált nemzeti minősítésű együttes koncertjét Leonardo Sini fogja vezényelni. A fiatal, de annál tehetségesebb karmesterrel már találkozhattunk a 2017-es Maestro Solti Nemzetközi Karmesterversenyen, ahol az első helyezésért járó díjat nyerte el. A koncert másik sztárja Ettore Pagano csellóművész lesz, aki fiatal kora ellenére 2013 óta mintegy 40 nemzetközi versenyt nyert meg.
Műsor:
Rossini: A selyemlétra - nyitány
Saint-Saëns: I. a-moll csellóverseny Op.33
Mendelssohn: IV. A-dúr „Olasz" szimfónia
Szólista: Ettore Pagano /cselló/
Vezényel: Leonardo Sini /Olaszország/
Helyszín: Bartók Terem
Időpont: 2023. április 20., 19:00
Az elhangzó művekről:
Gioachino Rossini (1792-1868) művében mindig megszólal valami fürge, szerethető, izgő-mozgó, virtuóz és mégis lírai dallam. A selyemlétra nyitány magán viseli mindazokat a stílusjegyeket, mondhatni fegyverarzenált, melyekkel a szellemes és zseniális szerző elkápráztatta közönségét: fanyar humorral átitatott, könnyed dallamvilág, finom, áttört hangszerelés, a nézőtér felé kikacsintó ritmikai bravúrok és hangeffektusok, és nem utolsó sorban a Rossinira oly jellemző fokozás és crescendo, mely bombasztikus lezárásba torkollik.
Camille Saint-Saëns (1835-1921) csellóversenye három, szünet nélkül megszólaló, de jól elkülönülő tételből áll. A cselló egyetlen zenekari akkordot követően belecsap a témába, amely a tétel folyamán vándorol a hangszerek között. A finálét ugyanez a téma nyitja. A két saroktétel között finom menüett szól. Az elképesztő technikai kihívásokat támasztó művet minden idők legjobb csellóversenyének tartják. Saint-Saëns alkotásaiban a nagy tudás hűvös szigorral és eleganciával társul, a formai és technikai sajátosságok lépnek előtérbe.
Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) a művet 1833-ban, a londoni Filharmóniai Társaság felkérésének eleget téve komponálta, az ősbemutatót még abban az évben maga vezényelte Londonban. A mű kottája csak 1851-ben, a szerző halála után jelent meg, így bár valójában ez a harmadik szimfóniája, a IV. sorszámot kapta. A hallgatót azonnal magával ragadja a nyitótétel sodrása, lendülete, ezzel szemben a lassú második tétel megfontolt, komolyabb hangvételű. A harmadik tétel középrészének kürtzengéséből mintha a hazai, német tájak utáni vágyódást hallanánk ki. Egy nápolyi saltarello, ugrótánc zárja a művet. Érdekesség, hogy bár a szimfónia alaphangneme A-dúr, a zárótétel moll hangnemű.
Kép: Leonardo Sini karmester/operaclick.com
