Egy éve beszélgettünk legutóbb, és a világ azóta még bonyolultabbá vált. Hogy éli meg ezt a helyzetet itt, Szombathelyen?

Mindig bonyolult volt, de úgy tűnik, most még inkább az. És nem beszélhetünk Szombathelyről anélkül, hogy az országról és a világról ne ejtenénk szót. Nemrég még azt gondoltuk, hogy a mi életünkben Európában már nem lesz háború, főképp nem a szomszédban, de itt van az orosz-ukrán háború. Valójában én már a Covid-járványt is háborúnak hívtam, mert egyfajta statáriális állapot volt. Szívesen mondanám, hogy azon legalább túl vagyunk, de nem igaz, itt maradt velünk, mint az influenza. A gazdaságunkat visszavetette, erre jött rá a háború, amelyben kijelenthetjük, hogy Oroszország az agresszor, de valójában két szláv nép vív harcot bizonyos területekért. Hozzáteszem, úgy tűnik, hogy ez inkább Amerika proxyháborúja.

Emberek halnak meg, az infrastruktúra megsemmisül, ezt meg kell állítani, azonnal béke kell.

Másfél évig ez uralta a sajtót, aztán jött a Hamász agressziója, amely szintén bonyolult helyzet. Sosem volt a Közel-Keleten béke, és nem tudom, lesz-e valaha. Nem merülnék bele, hogy vajon meddig lehet ebben elmenni.

Ennek a háborúnak a hatásait, ha nem is Magyarországon, de másutt a bőrén érzi az európai ember, antiszemita hullám söpört végig a nyugati országokon. Erről mit gondol?

Az, hogy ilyen mértékben előfordultak zsidóellenes tüntetések, megdöbbentő.

Ennek nagyjából az az oka, hogy ezek az országok nagy számban engedtek be muszlimokat, a palesztin üggyel szimpatizáló népeket, és tulajdonképpen a migránsokkal megérkezett az iszlám kultúra Nyugat-Európába. Ezzel pedig a legtöbb helyen nem tudnak mit kezdeni.

Magyarországon, Szombathelyen nem tapasztalunk ilyesmit.

Egyáltalán nem érezhető itthon ez a jelenség, hiszen amikor felmerült a kérdés, hogy a hatóságok engedélyezik-e a Hamász felhívásához köthető gyűlést Budapesten, egyértelmű volt a válasz:

terrorszervezet mellett Magyarországon nem lehet szimpátiatüntetést tartani,

erről törvény rendelkezik. Visszatérve azonban a nyugat-európai kínokra: most már visszalépnének ezek az államok, látva, mi lett abból, hogy ennyi muszlimot beengedtek, de már nem lehet. Kertész Imre gondolatát idézném, aki azt mondta, hogy a német liberálisok nem tudnak mit kezdeni Hitlerrel, és nem tudják azóta sem, hogyan viszonyuljanak a zsidókhoz. Egyszerűen nem tudják megemészteni, ami a második világháborúban történt. A holokauszt időben már nagyon messze van a ma élő populáció jelentős része számára, talán ezért is lehetséges, hogy ilyen számban vannak zsidóellenes tüntetések szerte Európában és a világban.

Az európai közösség keresztény értékek mentén szerveződött. Ennek fényében hogyan látja a mai viszonyokat?

Antall Józsefnek volt egy mondása, miszerint

Európában az ateista is keresztény.

Ugyanis az európai gondolkodás alapja a keresztény erkölcsi rend. Nem kell templomba járónak lenni, még csak hívőnek sem kell lenni, de az alap erkölcsi rendünk a kereszténység. Ez látszik megbukni most egy liberális elképzeléssel. Van két tábor ma Európában: a nemzetállamoké a kisebb, a föderalistáké a nagyobb, utóbbiak azok, akik egyesült európai államokat szeretnének létrehozni. Az európai gondolkodás alapvetően attól szép, hogy

miközben a nemzetek nagyon különböznek, mégis egymással toleránsak, egymást tisztelik.

Ez volt az Európai Unió ősatyjainak alapgondolata. Más a helyzet, mint Amerikában, hiszen az Európában élő nemzeteknek évezredes értékeik és múltjuk van. Békében, egymástól tanulva, fejlődve kellene élnünk. Amerika mellett Kína, Oroszország is nagyhatalom, és most újraosztják a szerepeket. Elismerem, hogy elfogult vagyok, de

szerintem a mai magyar kormány jó irányba halad, mert békét, stabilitást akar, és részvételt a világ újrafelosztásában.

Ez nagyon lényeges! Jó helyen fekszik Magyarország itt, Kelet és Nyugat között, egyfajta híd vagyunk. A gazdaságfejlesztésben is ez az elv érvényesül.

Az Európai Uniót tehát nem "hátországnak", inkább frontnak látja? Hiszen a brüsszeli bürokráciában más szándékok körvonalazódtak.

Úgy vettem észre, hogy

azokat az eszméket, amelyek az emberektől idegenek, távol tartjuk magunktól,

elég csak a genderideológiára gondolnunk. Meg kell jegyeznem, óriási a sajtó, és tágabb értelemben a média, különösképpen a közösségi média felelőssége ebben. Brüsszelben egyébként sem szeretnek bennünket, mert nemzetállamban, keresztény alapokon gondolkodunk, és ez nem meglepő, ha hozzátesszük, hogy a világon ma a legüldözöttebb vallás a kereszténység.

Most már Európában is megszűnni látszik a keresztény értékrend, amit nem szabad hagyni!

Összefügg ez a migrációval is, az iszlám térhódításával, azzal a területfoglalással, ami egyébként nem összekeverendő a rászorulók segítésével. Utóbbi nagyon fontos dolog, és jól is állunk vele. Hiszek abban, hogy ha az európaiak összefognak, komoly tényező lehetünk, mégiscsak közel 500 millió emberről van szó.

Beszéljünk Szombathelyről, milyennek látja a várost 2023 végén?

Csak benyomásaim vannak ezzel kapcsolatban, megalapozott véleményem részleteiben most nem lehet. Egy biztos: 2010-ben, amikor elkezdtük szolgálni a várost, 18 milliárd forint hiánnyal vettük át a kasszát. 2019-ben 12 milliárdos pluszban voltunk.

Hol van a pénz? Hol van az eredmény?

Ezek a kérdések járnak a fejemben. Szombathelynek érdemes lenne visszatérnie a megkezdett útra. Hadd említsem meg a Segítés városa programot, ami a szívem csücske volt. Meggyőződésem, hogy az emberek jó részének sikerült átadnunk a segítés szellemiségét, de a lendület megtört, legfeljebb szakmai szinten, a Mentőszolgálat berkein belül folytatódik, a városvezetői támogatottságot én már nem érzem mögötte.

Milyennek látja a város ingatlangazdálkodását? Amióta leköszönt a polgármesteri posztról, jó néhány telket eladott az önkormányzat.

A korábbi ciklusokban igyekeztünk vigyázni a város vagyonára, nem elherdálni azt. Nem tudom pontosan, hogy most mi miért történik. Lakóparkokra persze szükség van, de

egyes frekventált, értékes ingatlanokra sokkal jobban kellene - kellett volna - vigyázni,

ilyen a volt városi strand területe. Annak örülök, hogy alapellátó központ és bölcsőde épült egy részén.

Nemrég kereszténydemokrata párttársával, dr. Melega Miklóssal beszélgettem a parlamenti DK-frakció szombathelyi látogatásáról. Az Ön véleményére is kíváncsi vagyok, mit gondol erről?

Gyurcsány Ferenc a baloldal mai vezére, de a fiatalok már nem emlékeznek arra, hogy milyen volt Magyarország az ő idejében. Gyurcsány belső puccsal került hatalomra, és az őszödi beszédben elhíresült hazugságáradattal, a lakosságot félrevezetve szerezte meg a kormányzás lehetőségét. Azóta azonban már háromszor nyert a jobboldal kétharmados többséggel, tehát a magyarok jól tudják, hogy nem szabad követni a Gyurcsány-féle irányvonalat.

Valahogy azonban mindig "felkel hamvaiból" a politikája, és megdöbbentő, hogy a szombathelyi városvezetés őt segíti most is, átengedve neki a várost, pontosabban az önkormányzatot.

Szerintem nagy veszélyt jelent, és aki a mostani városvezetést támogatja, jó, ha tudja, hogy Gyurcsány Ferencet támogatja. Azt sem értem, hogyan lehetséges, hogy Magyarországon megválasztott baloldali politikusok az Európai Parlamentben a saját országuk ellen kampányolnak! Nonszensz! Én bízom abban, hogy

jövőre a helyhatósági választásokon és az európai parlamenti választásokon is sikeres lesz a jobboldal, optimista vagyok.

Közeleg karácsony, amit már másképp várunk manapság.

Ez a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, de félő, hogy az Európában zajló folyamatok ezt az értéket is kezdik elvenni. Megdöbbenéssel hallottuk néhány éve, hogy volt, ahol már nem mertek karácsonyfát állítani, vagy terroristák belehajtottak az adventi vásár forgatagába, tehát

a keresztény embert, a kereszténységet, az európai kultúrát támadták.

Ne hagyjuk ezt, mert ez a mi lényegünk. A karácsony szent dolog, a család, a közösségek ünnepe. A legújabb hír, hogy Németországban muszlimok megverték a Mikulást. És még mindig nem eszmél Európa?!

Hogy telik az adventi időszak a családja számára?

Nemrég érkeztem haza Zakopanéból és Krakkóból, sokat utazunk feleségemmel, a családdal, ilyen időszakot élek nyugdíjasként. Karácsonykor pedig az a szokás nálunk, hogy szentestére a gyermekeink hazajönnek a családjukkal - a lányomék Dublinból, a fiamék Budapestről. Ilyenkor tízen vagyunk, a feleségem szokott főzni, ami nagy munka, de

szenzációs időszak, nagyon szeretem, ha itthon vannak a gyerekek és az unokák!

Minden évben van előétel, kétféle leves - én ragaszkodom a halászléhez -, főételek, desszertek, legalább öt-hat fogás. Másnap utaznak mindannyian a családjuk másik feléhez. Szilveszterkor - újabb szokás szerint, hiszen sokáig a szombathelyi Fő téren köszöntöttem az éjfélt - újra összegyűlünk egy szállodában mindannyian, és az év végét együtt ünnepeljük. Innen kívánok mindenkinek boldog karácsonyt, és sikeres, békés új esztendőt!