1989. február 4-én Kozma Imre atya vezetésével, harminckilenc alapító tag részvételével megalakult a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az egyesület az első időben sajátos körülmények között működött, a vezetőség Kozma Imre atya étkezőjében találkozott, mert ott volt akkora asztal, amit mindannyian körbe tudtak ülni, az iroda viszont már Dessewffy László alelnök lakásában működött, mert neki volt faxkészüléke. Amikor pedig adományokkal megrakott kamion érkezett Németországból, körbetelefonálták az önkénteseket, hogy jöjjenek pakolni a zugligeti templomhoz. Ott várták meg a vámhivatal tisztviselőjét is, aki az autó motorháztetején töltötte ki a vámárunyilatkozatot, majd amikor kész volt, nekiálltak kirakodni a szállítmányt.
Harmincöt évvel később a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemcsak az ország egyik legrégebbi civil szervezete (amelyet a bíróság 10-es sorszámmal vett nyilvántartásba), hanem az egyik legnagyobb is, amely
több mint 300 intézményt tart fenn, 130 önkéntes csoportjával végez folyamatos karitatív tevékenységet, és naponta átlagosan 15 ezer embernek nyújt segítséget.
Az akkori és a mai szervezetet összeköti a tevékenységét formáló meggyőződés, mely szerint segíteni csak jól szabad. A gyakorlatban ez azt jelenti: azt kell adni, amire a másiknak ténylegesen szüksége van. Ez különösen akkor fontos, amikor az adományt nem lehet kézbe fogni, vagy leemelni a polcról, mert az igazi ajándék a segítő önkéntes személyes figyelme, ideje, törődése. Egy sajátos meghatározás szerint életünknek az a darabja, amit a másik embernek ajándékozunk. A Máltai Szeretetszolgálat szótárában ezt fejezi ki a szeretet szavunk.
Fotó: Majoros Árpád Csaba
Eredeti cikk és több történet: Király Eszter – Romhányi Tamás, magyarkurir.hu
