Kőrösi Orsolya, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai központ ügyvezető igazgatója köszöntötte a nagyszámú újságírót abból az alkalomból, hogy a világon elsősként hazájában nyílt állandó életmű-kiállítása Robert Capának.
A legfontosabb állomások
Csizek Gabriella, az állandó Robert Capa kiállítás kurátora így összegezte az életmű-kiállítást: "A kiállítótérben végigjárható útvonal Robert Capa életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Az életút nemcsak időbeli és térbeli séta, de egyúttal egyfajta „belső út” is, amely bemutatja az 1920-as évek elején Budapestről elinduló, majd szinte valamennyi kontinensen megforduló és ott képeket készítő Capa művészi és magánéleti kiteljesedését, majd annak tragikusan hirtelen befejeződését. A kiállításba beépülő vizuáltechnikai és információtechnológiai eszközök segítik a fotók értelmezését, feltárják, megelevenítik készítésük körülményeit, és megmutatják a halhatatlan életművet."
New York, Tokió, Budapest
Robert Capa, a tudósító címmel megnyílt a világ első, állandó Robert Capa életmű-kiállítása az idén 10 éves Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ új, 500 négyzetméteres kiállítóterében. A Magyar Állam 2008-ban vásárolta meg a Master’s Set III (Mestergyűjtemény) sorozatot, amely 937 darab a kilencvenes években készült nagyítást tartalmaz. Ezzel New York és Tokió mellett Budapest vált a Capa-hagyaték legfontosabb őrzőjévé. Az egyedülálló tárlat a sorozatból mintegy 140 – köztük számos ikonikussá vált – fényképet bemutatva a fotográfus életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Robert Capa munkássága azért fontos, mert képeivel és hozzáállásával mély hatást gyakorolt a közönségre, örökre megváltoztatta a fotóriporteri szakma normáit és hozzájárult a történelem megértéséhez és az emlékezéshez.
Friedmann Endre, Budapestről
Robert Capa mindössze 41 évet élt. Budapesten született Friedmann Endre néven 1913. október 22-én, taposóaknára lépve az indokínai háborúban hunyt el 1954. május 25-én. A XX. század több nagy háborújának – spanyol polgárháború, a második kínai-japán háború, a II. világháború, az első arab-izraeli háború és az első indokínai háború – volt egyedülálló képi krónikása. A nevét a legelsők, a legjobbak között jegyzi az egyetemes fotótörténet. Az öt harcmezőt megjárt haditudósító tragikusan rövid élete során is maradandót alkotott: a frontokon és a hátországokban készült fotóival iskolát teremtett, megújította a fotóriporteri munkát. A háborút, a harcokat, a katonákat a lövészárokban vagy éppen a hátország mindennapjait a résztvevő megfigyelő pozíciójából fényképezte, határtalan együttérzéssel. Ott volt a katonákkal, ott volt az események közepén és a halál közvetlen közelében dokumentálta a történteket. Ezzel a közelséggel, ezzel a részvétellel alkotta újra a háborús fotográfia műfaját. Ismerjük a sokat idézett híres mondását: „ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Jelentős hatást gyakorolt a fotóriporteri szakmára és a háborús fotózásra. Képei és munkássága nemzedékek sorának nyújtott és nyújt inspirációt. A Capa által megtestesített etikai elvek és elhivatottsága azóta is fontos alappillérei a fotóriporteri szakmának.
„Sosem csak az esemény önmagában való megörökítését tartotta fontosnak, hanem az előzményeket és a következményeket is: tudta egy háború sosem az első lövéssel kezdődik és nem is az utolsóval ér véget. A kiállított fotográfiák nem csak a háborúk világát mutatják meg, hanem Robert Capa békés pillanatainak őrzői is” – emelte ki Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora.
Külső és belső utakon
A kiállítótérben végigjárható útvonal Robert Capa életének fontosabb állomásait tárja a látogató elé, az életmű által meghatározott témák szerinti feldolgozásban. Az életút nemcsak időbeli és térbeli séta, de egyúttal egyfajta „belső út” is, amely bemutatja az 1920-as évek elején Budapestről elinduló, majd szinte valamennyi kontinensen megforduló és ott képeket készítő Capa művészi és magánéleti kiteljesedését, majd annak tragikusan hirtelen befejeződését. A kiállításba beépülő vizuáltechnikai és információtechnológiai eszközök segítik a fotók értelmezését, feltárják, megelevenítik készítésük körülményeit, és megmutatják a halhatatlan életművet.
A kiállítás bemutatja Robert Capa kompozíciós virtuozitását, az alapos, részletekbe menő megfigyelésekből épített képeit és emellett egyedülálló képességét a gyors lefolyású akciók megörökítésében is. A világhírű felvételek előtt vagy éppen az azok után készült képekkel a történteket egymásutániságukban is láttatja. A spanyol polgárháború egyik kiállított felvételén az a Federico Borell Garcia szerepel, aki A milicista halála című képen is látható.
A 2013-ban létrejött Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (Capa Központ) kiemelt feladata a magyar és a nemzetközi fotográfia alkotóinak, trendjeinek bemutatása, hazai és nemzetközi kiállítások rendezése, valamint változatos fotószakmai események (kerekasztalbeszélgetések, tárlatvezetések, portfólió konzultációk, műhelyek) szervezése. A kiállításokhoz rendszeresen - jelenléti és online - fotószakmai eseményeket szervezünk, amelyek igen népszerűek mind a nagyközönség, mind a fotográfiai szakma körében. A Capa Központ nemzetközi jelenléte is számottevő, az utóbbi években közép-európai regionális intézményként több, a Kreatív Európa által támogatott fotográfiai platform tagja.
Hitt abban, hogy a világ jobbá válhat
Robert Capa egész életében hitt abban, hogy a fotográfia univerzális nyelve képes olyan változásokat előidézni, amitől a világ jobbá válhat. Igazából, ahogy ő fogalmazott, munkanélküli szeretett volna lenni, háború nélküli világban élni. A világ legnagyobb háborús fotóriportere érzékeny, nagylelkű, az igazságért kiálló, nagyon bátor ember volt.
A milicista halála
A világhírt Capa számára a spanyol polgárháborúban, 1936-ban készült, az A milicista halála című fotó hozta meg, de életének egyik legszomorúbb pillanata is ehhez az időszakhoz köthető: szerelmének és munkatársának, a lengyel származású fotográfusnak, Gerda Tarónak az elvesztése.
Capa javaslatára alapították meg 1947-ben Henri Cartier-Bresson, George Rodger és David „Chim” Seymour fotográfusokkal közösen a Magnum Photos ügynökséget. Az „etikus kalandorok” által létrehozott, a függetlenséget a legalapvetőbb értéknek tartó Magnum Photos azóta is működik. A világhírű fotóügynökség meghatározó alapelvei mind a mai napig a fotográfiai képalkotás fontosságába vetett hit, az egyéni látásmód tisztelete és a belső iránytű követése a témaválasztás és megvalósítás terén, valamint a folyamatos párbeszéd a fotográfia társadalmi szerepéről, a kép létezésének sajátosságairól.
Forrás: vaol.hu
Fotó: Benkő Sándor
