Amióta világ a világ, a gyermekek játék közben legtöbbször a felnőtteket utánozzák. Így volt ez az ókori Rómában is. A játékokat rendszerint a korán elhunyt gyerekekkel és tinédzserekkel együtt helyezték a sírba. A 19. század végén, a Palazzo di Giustizia feltárásakor egy 18 év körüli lánynak a szarkofágjára akadtak, mely érdekes leletet rejtett. Egy elefántcsontból készült, hajlítható végtagokkal ellátott felnőtt játékbabát, amely kísértetiesen hasonlít a mai Barbie-hoz. Ebből arra is következtethetünk, hogy a római lányok is játszhattak fából készült, öltöztethető felnőtt babákkal. A hasonlóság - nem meglepő módon - abban is tetten érhető, hogy ez az ókori játékfigura is a saját korában ideálisnak tartott testképet jeleníti meg: gyermekszülést megkönnyítő széles csípő, és kerek has. Ezek az adottságok nyilvánvalóan a római lányokkal szemben támasztott elvárásokat testesítették meg.
Barbie tehát az évezredek során jelentős átalakuláson ment keresztül. A háziasszony-ideált megtestesítő római baba 1959-ben szőke divatikon képében éledt újjá, mára pedig már elérhetőek „sikeres üzletasszony”, állatorvos, rock star, egy szóval belevaló, „dolgozó nő” Barbiek is.
