Ugyanakkor mindez felvet még egy környezetvédelmi problémát. Nevezetesen azt, hogy megnő a vízfogyasztás, pontosabban: pocsékolom a vizet. Még akkor is, ha az esővízgyűjtő időről időre megtelik a kertben. Egyrészt azt öntözésre használom (a szobanövényekhez is), másrészt rendben, ma kimegyek kukát mosni, de egészen biztosan nem fagyoskodom télen emiatt. Vagyis ez a művelet nem lenne hosszú távú megoldás a szemeteszacskó kiküszöbölésére. A papír meg tényleg jó lesz krumplipucoláshoz, mert ha becsomagolom a konyhai hulladékot, talán kevesebbszer kell a kukát tisztogatni.

Egyelőre nem látok mást megoldást például olajosflakon-ügyben sem. A kérdést árnyalja, hogy a használt sütőolajat visszaöntöm egy kiürült palackba – amit így legalább még egyszer felhasználok –, és azt elviszem a gyűjtőpontra.

Egyébként a tisztító- és tisztálkodási szerek vonatkozásában könnyebb a helyzet, hiszen például én a takarításhoz egy olyan márkát használok, amelynek a termékei a természetes eredetű, környezetbarát alapanyagoknak köszönhetően száz százalékban lebomlanak (néha persze citrommal, szódabikarbónával és ecettel is dolgozom). Mosakodáshoz ott a papírba csomagolt szappan vagy az újrahasznosított műanyagba csomagolt sampon (nem beszélve arról, hogy ezeket házilag is kotyvaszthatnám, sőt hajmosószappan is létezik).

Nemrég olvastam, hogy egy hazai papírgyártó fóliamentes, kartondobozba csomagolt WC-papírt és kéztörlőt fogalmaz (nem tudom, hogy ez dob-e az árán). Emellett teljesen lebomló fogkrémtubussal is találkozhatunk a drogériák polcain.