Meddig érlelődött benned a döntés, hogy életmódot váltasz?

Valójában a koronavírus-járvány tehet mindenről – kezdi nevetve Chirstopher, bár ő is tudja, hogy nem magától kúszott fel rá tíz kiló a lezárások alatt. – Korábban mindig sportoltam, de ahogy otthon maradtunk, és leálltam a mozgással, ráadásul az egyetemen a szakdolgozatírás időszaka következett, ami az íróasztal mellett eltöltött órákról, napokról szólt, igencsak kerekedtem. Többet is ettem, nassoltam, és még unalmamban is a hűtőt nyitogattam. Ráálltam a mérlegre, és dühbe gurultam, úgy döntöttem, életmódot váltok. Nem volt ez teljesen új, többször belevágtam az évek során, de mindig feladtam pár hét után. A közösségi médiában szembejött velem egy hirdetés, és felhívtam egy életmód-tanácsadót.

Látszik, hogy eredménnyel jártál. Mi lehet az oka annak, hogy most végigcsináltad azt, amit korábban nem sikerült? Voltak holtpontok?

Minden diétában az első két hét a legnehezebb, azt mondják, és ezt én is alá tudom támasztani.

Életemben nem voltam még olyan éhes, mint a mostani program elején.

Egy ketogén diétát folytattam, aminek a lényege a szénhidrát folyamatos csökkentése úgy, hogy főként zsíros ételeket fogyaszt az ember. Nem könnyű, de ami miatt mégis sikerült, az az, hogy nem egyedül vágtam bele, hanem egy személyi edző és tanácsadó támogatásával. Mellettem állt az ügyben a párom, és a munkatársaim is segítettek, pedig eleinte elviselhetetlen voltam. Ezen kellett túllendülnöm, és hogy ez sikerült, az egyértelműen a személyi edző jelenlétének köszönhető. Szkeptikus voltam, pénzkidobásnak hittem, de a tapasztalat mást mutat.

Feladtad volna nélküle?

Igen, biztosan. Amikor a holtpontra értem, tanácsokat kaptam, hogy mit mivel helyettesíthetek. Nem kellett mindenáron éheznem.

Nem volt vaskalapos szigorúság, nem kellett mindent megvonni magamtól, inkább csak másképp és mást kellett ennem.

Tészta helyett cukkinicsíkokat, édesség gyanánt tejcsoki helyett étcsokoládét ettem időnként. Úgy vágtam bele az egészbe, hogy kipróbálom 90 napig, de most úgy érzem, hogy vissza sem tudnék állni a régi üzemmódba.

Mekkora fordulatot vett az étkezésed? Eleve hasonlóképpen étkeztél, vagy minden új volt?

Egy valami hiányzott sokáig nagyon, a kenyér – no meg a pizza, a péksütemények és hasonlók. Mindig kenyérrel kezdtem a napot, eleinte el sem tudtam képzelni, hogy ez megváltozhat. Néhány hét után, ahogy a szervezetem hozzászokott mindenhez, már nem volt furcsa, és nem éltem meg nagy változásként. Az egész diétára a fokozatosság volt jellemző. Először csak az elveket építettük be az étrendbe: tisztáztuk, és megtanultam, hogy milyen húsokat és zöldségeket kell vennem. A mennyiséghez ekkor még nem nyúltam, annyit ettem, amennyit akartam, mindig jóllaktam. Így elkerülhető volt, hogy kínozzam magam, de már odafigyeltem arra, hogy miből főzök. A második hónap közepén értünk el oda, hogy kiszámoltam, méricskéltem, miből mennyit eszem.

Edzettél is, ugye?

Igen, de nem a diéta elején kezdtem. Az egy fontos alapelv, hogy egyszerre nem sokkoljuk két dologgal a szervezetünket, így az étkezés átalakítása után két-három héttel álltam ennek neki. Ebben is segített az edzőm.

Mi volt a legfurcsább dolog, amit meg kellett enned?

Az agyvelős rántotta. Nyugi, sertés agyvelőből. Arra azt mondtam, hogy bizarrul nézett ki, de rettentően finom volt. Meglepő lehet még, hogy a lángost túróból és tojásból, a süteményt mascarponéból készítettem.

Mindent be tudtál szerezni, ami kellett?

Igen. Az élelmiszerek többsége bármelyik élelmiszerboltban kapható, de volt, amit csak hentesnél tudtam megvenni, ám végül mindig mindenhez hozzájutottam, amit kerestem.

Miután beállt az új rendszer, mit éreztél?

Úgy érzem, most már teljesen jól megvagyok a kevés szénhidráttal, nem is igénylem. Korábban a napi három étkezésből kettő szénhidrátból áll, ma egyszer eszem belőle keveset, és csak azért, mert muszáj. Sokan kérdezik, hogy a sok zsír nem terhelte-e meg a szervezetemet, nos, egyáltalán nem. Tény, hogy a szakemberek véleménye is megoszlik erről, és én is tartottam tőle, de végül bevált.

Nyilvánvalóan nem mindenkinek való ez a diéta, de az én emésztésem teljesen helyrejött.

Régebben puffadtam, a diéta óta nem, szóval rendben vagyok. A mínusz 10 kilogramm nem számít drasztikus fogyásnak, és a sport sem volt új, de akinek nagyobb a leadandó súlya, vagy nagyobb változáson megy keresztül, egyeztessen az orvosával.

A napirended is átalakult?

A tanácsolt ételek elkészítése 30-40 percet vett igénybe, tehát nem tartott tovább a főzés, mint egyébként. Beraktam a sütőbe a hozzávalókat, és miután elkészült, kivettem. Nem nagyon szerveztem át emiatt semmit, munka mellett is működött.

Többet vagy kevesebbet költöttél ebben a három hónapban?

Eleinte kevesebbet költöttem, hiszen kevesebb chipset, üdítőt vettem, nagyjából 15 ezer forintot spóroltam az első hónapban. Később ez visszaállt, kiegyenlítődött, és most már körülbelül ugyanannyit költök élelmiszerre, mint korábban. Arra odafigyelek, hogy magyar terméket vegyek, még akkor is, ha kicsivel drágább, mint a hasonló külföldi.

Nézzük a számokat, mi volt a terv, és mi valósult meg?

A program elején azt tűztem ki célul, hogy a 102 kilómból lefogyjak 10-et. Ezt a három hónapos diéta kétharmadánál elértem.

Valójában 12 kilót adtam le, de ehhez képest most mégis 2 kilóval nehezebb vagyok az izomnövekedés miatt.

Ezzel elégedett vagyok, és mindezt a személyi edzőnek köszönhetem.

Mi volt a célod az egésszel?

Jól akartam érezni magam a bőrömben. Még mindig azt mondom, hogy az út elején vagyok, de folytatni fogom, ha nem is olyan szigorúan, csak az elvek mentén. A 90 napos kihívást tízen kezdtük egyszerre, és teljesen különböző eredmények születtek. Nekem bejött, jó formában vagyok most, sportolás közben sem fájnak az ízületeim, tehát a szervezetem is megköszönte a változást.

- Sokan meghíztak a karantén alatt, de nemcsak ez, hanem összességében a fittség, a jobb megjelenés elérése motiválta a hozzám érkezőket – mondta érdeklődésünkre Kemenes Marcell életmód- és táplálkozás-tanácsadó, aki egyszerre foglalkozott az elmúlt hónapokban több emberrel, köztük Christopherrel is. – Nem lehet mindenkire ugyanazt a sémát ráhúzni, teljesen egyénre kell szabni az étrendet, tudnom kell az ételintoleranciákról, allergiákról, inzulinérzékenységről, még azt is figyelembe kell venni, hogy kinek mennyi ideje van főzni, edzeni – tette hozzá. Ki kell deríteni azt is, hogy az illető mennyire tud alkalmazkodni a diétához, rengeteg kérdést kap az elején, aki belevág. – Christopherrel egyfelől szerencsém volt a sportmúltja miatt, másfelől viszont nehezítette az indulást a hozzáállása: szkeptikus és ellenálló volt, nem akart bízni a zsír alapú diétában. Én azonban naprakész vagyok a kutatási eredményekkel kapcsolatban, meggyőztem. Fontos, hogy időben korlátozva legyen az étkezés, azaz ne egész nap legyen elérhető a tápanyag, és ne szénhidrátból nyerjük ki az energiát, hanem jó minőségű zsírokból.

Nehéz volt legyőzni a benne élő „koleszterin-mítoszt”, de sikerült. Ma pedig már ő is látja az eredményt

– jegyezte meg Marcell.

Kiderült, hogy az első hónapban folyamatosan csipogott a telefonja, akik belevágtak, mind támogatásra, segítségre szorultak a megváltozott életritmus miatt. Pedig ügyelt a fokozatosságra, tudta, hogy ha hirtelen kér változtatást az emberektől, belebuknak. Lassan haladtak, hogy elviselhető legyen, és legyen sikerélmény, ez a titka.

– Először azt határoztuk meg, hogy mikor ehetnek, aztán azt, hogy mit, és végül azt, hogy mennyit

– mutatott rá.

- Soha ne hagyják abba – fűzte még hozzá a tanácsadó arra a kérdésre, mit javasol, ha letelik a 90 napos diéta. A tapasztalat az, hogy a sikeres három hónap után már nem nehéz életvitelszerűen folytatni. Hajrá!