"Elment Ő, A KOCSIS JÓSKA.

Anno anyával sokat jártunk hozzájuk, anya varrt, náluk szokott vásárolni. Aztán, amikor frissen érettségizett eladóként állást kerestem, Ő volt az, aki munkát ajánlott.

1992. január 2-án kezdtem náluk, és mind a mai napig ott dolgozok. Nagyok sok mindent köszönhetek neki.
Ő volt, aki megtanította nekem a szakma szeretetét, minden csínját-bínját. Tőle tanultam meg, mi a különbség az eladó és a kereskedő között. Mert Ő az utóbbi volt, tiszta nagybetűvel.

Emlékszem a 30 évvel ezelőtti hóvirágszedésre, amit azóta is emlegetünk. Ott és akkor tanultam meg, milyen is az, ha az ember lányát rendesen megfürdetik a hóban.

Mikor férjhez mentem, Ő volt a menyasszonyi sofőröm. Emlékszem a közös bálokra, a sok-sok finom gombára, amit szedtél. Nyugdíjasként is tevékeny részese maradtál a piacnak, őstermelőként a kiskertedben megtermett zöldségeket, gyümölcsöket, virágokat árultad. 

Az utolsó hetekben a kórházból is a piacra akartál jönni, hisz ez volt az életed. Most pedig elmentél. Itt hagytál mindenkit, aki fontos volt Neked. Zita nénit, Tomit, Anikót és családját…, és a szeretett kis boltodat, a kollégákat, a piacot.

Egy tavaly nyári képpel búcsúzom Tőled, ami hol máshol készülhetett volna, mint a piacon, Zita nénivel."