Összeszámoltuk, a hírkereső összeállítása szerint az elmúlt 5 napban 18 országos tudósítás jött össze a mi párttitkár elvtársunktól – az ugytudjukot nem vettük ide, a pártlapokat most kihagyjuk, innen is csókoltatjuk Farkas Bazsit –, ahol egekig hangzó sírással, meg rívással fogadta azt, hogy nem alakíthat ki oltópontokat Szombathelyen. 

Egészen elképesztő nyarvogást csapott a mi Andrásunk, párttitkár elvtársunk az összes elérhető balos sajtóorgánumban, hogy jaj, jaj, most aztán összedől a világ, nem lesz oltópont. 

Tragikus hír lehetett volna, csak hát

az orvosok speciel adminisztrációs segítséget kértek volna, nem múzeumi dolgozókat asszisztensnek

– bár gyanítom, a múzeumban egy jó levéltáros, netán könyvtár szakos diplomás egészen fergeteges tempóban tudott volna kávét vinni a dokiknak –, de azt nem küldött. Hogy mit is jelent az adminisztratív segítség? Telefonálni kell az oltásra várakozóknak, amit az orvosok, ugye, mivel kettő kezük van, és jó esetben az asszisztensük is besegít a vakcinák beadásába – ez még mindig csak négy kéz -, nehezen tudtak volna abszolválni. Ebben kellett a segítség.

Tegnap aztán megjelent a független, pártatlan, szakmai – értsd Soros György alapítványa által támogatott – nyugat.hu-n, hogy mégis adnak adminisztratív segítséget.

A párttitkár elvtárs, meg a helyettes párttitkár elvtárs – a László Győző, aki most, ugye, a Momentumba avanzsált át, onnan még hiányzott egy másik párttitkár, végül is nem elégedhetünk meg egy párttitkárral egy ekkora városban - megvilágosodott. Nyilván miután beoltották AstraZenecával, ami, mint az közismert, olyan, mint a csillagok, fényt hoz a mi szervezetünkbe, ahogy az övébe is azt hozott. Amúgy

az orvosnál, az orvosi rendelőben oltották be a mi Andrásunkat.

Kellett oltópont? Nem. Vakcina kellett. Meg telefon. Micsoda meglepetések.