Keira depressziója azonban csak súlyosbodott, és megbánva döntését, végül beperelte a kezelést nyújtó klinikát.
Ez a bírósági döntés azért nagyon fontos, mert egyre ritkábban fordul elő Nyugat-Európában, hogy a bíróságok természettudományos tények és a józan ész alapján hozzanak ítéleteket genderügyekben. Ilyenkor persze sosem lehet tudni, hogy a trendforduló jelei kezdenek mutatkozni, vagy csak néhány magányos normális bíró vívja az utóvédharcát. Az LMBTQ-mozgalom és a transzmozgalom ugyanis nemcsak azért küzd, hogy a bölcsődétől kezdve korlátlan propagandát folytathasson a gyerekek és a kamaszok között, hanem azért is, hogy azok – és rengeteg ilyen eset van –, akiket becsaptak az LMBTQ-aktivisták vagy a szakembernek álcázott LMBTQ-aktivisták, és tönkretették a testüket és az életüket, ne hozhassák nyilvánosságra azt, amit tettek velük. És persze a legszigorúbban tilos egy transznak megbánnia a döntését és elismerni, hogy tévedett. Ezeket az embereket ezek az agresszív mozgalmak árulónak és ellenségnek tekintik, és mindent megtesznek azért, hogy ellehetetlenítsék őket és még jobban tönkretegyék az életüket.
A véleménycikk szerzője leírja: Keira Bell tizenöt éves korában szánta rá magát, hogy belevág egy hosszú és fájdalmas átalakulási folyamatba, hogy „férfivá válhasson”. Orvosai javaslatára elment a londoni Tavistock and Portman NHS Trust Nemi Identitásfejlesztési Szolgálatához. Tizenhat évesen, három találkozó után a klinikán pubertás-késleltetőt írtak fel neki, tizenhét évesen pedig hormonokat adtak neki. Húszévesen masztektómián esett át, és már mindezzel a háta mögött elkezdte belátni, hogy a tinédzserként elképzelt férfivá válása csak fantazmagória volt, ez valójában nem lehetséges. Huszonhárom évesen keserűen megbánta az átalakulást, és pert indított a klinika ellen – olvasható a Corvinák.hu-n.
A pert végül megnyerte, a bírák pedig arra a következtetésre jutottak, hogy
a tizenhat évesnél fiatalabb tizenévesek nem alkalmasak ilyen fajsúlyú döntés meghozatalára,
illetve tizenhat éves kor fölött a nemváltást célzó kezelés elkezdéséhez előzetes bírói engedélyre lesz szükség.
Az ítélet elgondolkodtató. A tények rendkívül súlyosak: egy klinika az egyik legdrasztikusabb kezelést írja elő egy kétségbeesett, a közösségi platformokon talált információk által összezavart tinédzser lánynak. Érzelmi szorongása és nyilvánvaló éretlensége ellenére a felnőttek és a szakemberek megelégedtek azzal, hogy tájékoztatták őt a kezelés hatásáról, annak ellenére, hogy korlátozott tudományos bizonyíték áll rendelkezésre a beavatkozás hosszú távú előnyeiről a lehetséges ártalmas következményekkel szemben. Ezek a felnőttek elmagyarázták egy tizenhat éves kislánynak, hogy lehet, hogy nem lesznek gyermekei, egyes hatások visszafordíthatatlanok, és hogy az átalakulás útja rendkívül nehéz lesz. Ez csak rajtad múlik, jogod van hozzá, ez a te döntésed – mondták neki, amikor valójában azt várta tőlük, hogy azt mondják neki, hogy várjon néhány évet, gondolja meg jól, és először nőjön fel, mint ők, mielőtt meghozza életének legmeghatározóbb döntését. Mindennek épp az ellenkezőjét tették.
Számos tanulságot le lehet és le kell is vonni a Keira Bell-ügyből. Az első pontosan a különböző fórumok és online platformok ártalmas szerepe, amelyek felületes, elfogult és harcias nézeteket terjesztenek egy ilyen kényes és összetett kérdésben. Az interneten félinformációk szajkózásával éretlen, gyakran mentális nehézségekkel küzdő tinédzserek agymosása és manipulálása zajlik. Mi több, a visszafordíthatatlan következmények ellenére tévútra viszik őket.
Keira Bell esetének talán legnyugtalanítóbb vonatkozása az a visszatérő benyomás, hogy az ideológia elsőbbséget élvez a tudományos elemzéssel szemben, a meggyőződés a tényekkel szemben, a fenyegetőzés a vitával, de még a tudományos vitával szemben is. Mindezért a kiskorúak fognak drágán megfizetni. Hány szakember hallgatja el inkább véleményét, tartva a „transzfóbia” vádjától? A kérdés nem is annyira elvont, ha figyelembe vesszük, hogy a Tavistock klinikán az elmúlt három évben harmincöt pszichológus mondott fel. Most, amikor a Biden-adminisztráció az apa és az anya szavaknak a hivatalos nyelvezetből való eltörlését fontolgatja, hogy így is „transz-inkluzívabb” lehessen, a Keira-ügy arra emlékeztet minket, hogy ezt a meghunyászkodás és zavarodottság egyszer még szigorú ítéletet fog magára vonni – fogalmazza meg véleményét a cikk szerzője, Rodrigo Ballester.
Fotó: Sam Tobin/PA
