Ha a szombathelyi fociszurkolók meghallják Radó András vagy Kovács István nevét, talán csóválni kezdik a fejüket, hiszen az elmúlt évtized talán két legtehetségesebb szombathelyi focistájáról beszélünk, akik nem igazán futottak be olyan nagy karriert, mint amit előre jósoltak nekik. Külföldi kérők híján mindketten itthon rekedtek, noha Kiskokó mellett szól, hogy ő a Vidinél is maradt és letette névjegyét, ugyanez azonban nem mondható el Radóról, aki Szombathelyről távozva azóta is keresi önmagát. Van azonban a horizonton egy újabb tehetséges szombathelyi srác, akiről ugyan keveset hallani, de itt kezdte pályafutását, ami jelenleg erőteljes felszálló ágban van.

Schäfer András büszkén vallott a vele készült interjúban szombathelyi gyökereiről, hiszen itt sajátította el a labdarúgás alapjait. A Grundball PFC-től - korábban Vasi Foci Akadémia - került az Illés Akadémiára, ahol 4 évet töltött el, majd 15 évesen a fővárosba igazolt, az MTK gárdájához. Az U16-tól az U19-ig szolgálta a kék-fehérek utánpótlás csapatait, majd teljesítményével kiérdemelte, hogy tagja lehessen az MTK felnőtt csapatának. Az egyik edzőtáborozás során hívta fel váratlanul Andrást a menedzsere azzal a hírrel, miszerint az olasz élvonalbeli Genoa szeretné leigazolni. Először poénnak hitte az egészet a játékos, de mire észbe kapott, már az Olaszországba tartó repülőn ült, útban Genova felé.
- Nagyon motivált voltam, hiszen egy álmom vált valóra az egyik top ligába való szerződésemmel. Olaszországi pályafutásomat két részre osztanám: a genovai szakasz annak ellenére is jól sikerült, hogy nem tudtam bemutatkozni a Serie A-ban, mivel sokat fejlődtem, erősödtem fizikailag, taktikailag és gyakorlatilag világsztárok mellett edzhettem nagyon jó körülmények között. Megismerhettem egy új kultúrát, egy új nyelvet és bár az MTK-ban hozzászoktam ahhoz, hogy végigjátszottam a meccseket, itt még a keretbe se kerültem, ennek ellenére tudtam, hogy ez is meg fog erősíteni. Aztán, hogy szokjam a nyelvet és az olasz foci közegét Veronába - a Chievohoz - adtak kölcsönbe, de ez az időszak nem sikerült túl jól, nem tudtam beverekedni magam a csapatba - fogalmazott.

A DAC bizonyos értelemben egy mentőövet dobott a szombathelyi származású tehetségnek azzal, hogy igényt tartana szolgálataira, előbb csak kölcsönben, majd nem sokkal később végleg megszerezték a Genoától. Egy éve szerepel Dunaszerdahelyen, ahol a magyar társak fogadtatása mellett megtapasztalhatta, mennyire fejlett infrastruktúrával rendelkezik a DAC. Ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a Genoánál nem voltak olyan edzési lehetőségek, mint Szerdahelyen. András azon játékosok közé tartozik, aki, ha pályára lép azonnal elkapja a bizonyítási vágy.
- Igaz, néha elkap a hév és megyek jobbra-balra, de úgy gondolom ez néha kell is a csapatnak. Amikor Storck mester megérkezett a csapathoz arra kért, hogy próbáljak minél inkább pozícióban játszani, ne össze-vissza, így ezen azóta talán sikerült már valamit javítanom, de nem mondom azt, hogy nem kap el néha a hév.

Hogy hol szeret játszani? Erre mosolyogva csak annyit válaszolt, hogy, ahol az edzője játszatja. Az olasz kitérő abból a szempontból is hasznos volt számára, hogy most már jobban megbecsül minden egyes játékpercet, de ha választania kell, akkor a védekező középpályás pozícióra szavaz, amiben jelenleg is szerepelteti Bernd Storck. Egy hátránya van ennek a posztnak András szerint, mégpedig az, hogy egyelőre még csak ritkán ér fel a kapu elé, de reméli, hogy idővel egyre többször lesz precedens arra, hogy gólt rúg vagy asszisztot ad.    
 
Ami a tavaszt illeti, András bajnokságot szeretne nyerni a DAC-cal, amely csapat ugyan pazarul kezdte a szlovák első osztályú bajnoki idényt, az őszi szezon vége azonban nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, így 5 pontos hátrányba kerültek a nagy rivális Slovannal szemben. A tehetséges fiatal futballkedvét csak növelte, amikor Rossi kapitány meghívót küldött számára a válogatottba.
- Nagy álmom vált valóra, amikor sikerült bemutatkoznom a magyar nemzeti csapatban, ami a DAC nélkül elképzelhetetlen lett volna. Egy ismerős közeg fogadott, amiben egyáltalán nem kellett magam egyedül éreznem. Senki sem volt ellenséges, mindenki egyenrangú félként beszélt velem, úgyhogy nagyon gyorsan sikerült beilleszkednem és egy nagyon jó kis brigád alakult ki. Az meg, hogy milyen érzés magamra húzni a címeres mezt, azt hiszem nem kell ecsetelnem, egész egyszerűen leírhatatlan és elmondhatatlan. Másfelől pedig azt hiszem teljesen megérdemelten jutottunk ki az EB-re, sorsdöntő mérkőzéseinken rendre jól szerepeltünk. Jelenlegi válogatott csapatunk bárkivel szemben bátran felveszi a nyíltsisakos harcot.    

A COVID-járvány a DAC fiatal, Szombathelyen nevelkedett tehetségét is elérte, Andráson is végigsöpört a koronavírus, szaglása és ízlelése még mindig nem tért vissza. Betegsége első napjaiban nagyon ledöntötte a vírus a lábáról, az ágyból sem tudott kikelni annak ellenére, hogy láza alig volt, ellenben mindene fájt. 4-5 napi masszív fekvést követően, ahogy ő mondja, varázsütésre változott meg minden, a szagláson és ízérzékelésen kívül mindene rendbe jött.

András jelenleg nem csak játszik Dunaszerdahelyen, hanem ott is lakik, szereti a várost, nagyon megkedvelte a felvidékieket és rendkívül optimális is számára a város földrajzi fekvése, hiszen Szombathelytől és Budapesttől is mindössze másfél órányi autóútra van. Andrásnak hiányoznak a kávézók, amiket most nem látogathat, valamint a szurkolók, akik reményei szerint nemsokára újra benépesíthetik a MOL Aréna lelátóit.


fotó: dac1904.sk