Megnéztük a filmet, ott voltunk a díszbemutatón és az azt követő közönségtalálkozón is. Megtudtuk, hogy Bob Cohen volt az origo és 2 éves előkészület után 4 hónapnyi fegyelmezett és pontos forgatás következett. Minimalizált stábbal, 2+1 kamerával, 10-15 fős stábbal dolgoztak, közben a kiváló hang érdekében sokat tettek. A Soul Exodus olyan dráma, melyben nemcsak a pusztulás, de az élet is jelen van. A részletekre is kíváncsiak voltunk.  

A nyolc évvel korábban bemutatott Életek éneke után Ön továbbfűzte az átlagosnál is a zenés dokumentumfilmjei sorát. Miért gondolta úgy, hogy újra a zenéről készít filmet? 
Azért, mert az előző filmek tapasztalatai azt mutatták, hogy a zenéről való meséléssel tudom elérni a témát, azt, amiről mesélni szeretnék, és mivel a zene egy nagyon természetes és lélektől lélekhez szóló közeg, ezért a nézőket is így lehet legjobban bevonni. Kialakítottam azt a stílust, hogy a zenét nem aláfestésként vagy kísérőként használom, hanem abszolút fő dramaturgiai elemként. A zenével, a dallamokkal, a zeneszövegekkel behelyettesítem sokszor a verbális információt, és ezzel ugyanakkor megteremtek egy olyan érzelmi szituációt, amely révén a néző is a legjobban belehelyezkedhet.

Soul Exodus című új, egész estés, zenés dokumentumfilmjének középpontjában a The Brothers Nazaroff hagyományos klezmerzenét játszó alkalmi formáció tagjai állnak. A dokumentumfilmben az amerikai születésű zenészek a klezmeren keresztül keresik gyökereiket, önmagukat, zsidó identitásukat. Mi volt az elképzelés a filmmel kapcsolatban? 
Olyan identitás-történetet akartam elmesélni, amely egyre akutabb a világban, mert úgy gondolom, hogy a világ bajainak a fő gyökere az identitásválság. Mindenkinek fel kell vállalnia azt az identitását, ami éppen, és azt merje képviselni, mert csak így tudja elfogadni másokét és a másságot. A téma abszolút aktuális nemcsak Magyarországon, de az egész világon is. Szóval, elég univerzális a dolog. 
A film kinyitja a kapukat, mindenki rájöhet, itt nemcsak zsidó identitásról van szó, hanem általában beszélünk az azonosságtudatról. A legfontosabb az volt, hogy ezt elérjem. Ezért kerestem ezeket a szereplőket, és elég meglepő végeredmény lett, hiszen a film elején, amikor még nem ismertem őket, nem is reméltem, hogy ennyire jól fog sikerülni a velük való közös munka, és így a film is - reményeim szerint. 

Ön felel az Magyar Nemzeti Filmalap nemzetközi kapcsolatainak teljes egészéért. Mit jelent ez pontosan? 
Sokat éltem külföldön, hol kényszerből, hol szerelemből dolgoztam mindenféle területen, megismertem a forgalmazásnak, a koprodukcióknak a szövevényes világát. Amikor felkértek erre a munkára, akkor tulajdonképpen rám bízták az újonnan megalakult filmalap nemzetközi kapcsolatait, a koprodukciók lehetőségeinek bővítését, illetve javítását. 
Emellett egy strassburgi székhelyű szervezetben is én képviselem hazánkat. Ez Európa 37 országát fogja össze, és az egyetlen fő európai koprodukciós alap, ami évi 25 millió eurót ad különböző koprodukciókra. Igyekszem a régi kapcsolataimat használni a kollégáim, illetve a magyar film javára, és igyekszem tető alá hozni minden olyan magyar filmet, amelynek koprodukciós lehetősége van nemzetközi szinten is. 

Anno elsődleges célként azt fogalmazta meg egy interjúban, hogy a magyar film megtalálja a helyét Európában. Sikerült ezt a célt elérni? 
Azt gondolom, hogy igen. A Magyar Nemzeti Filmalap Andy Vajna vezetésével úgy alakult át, hogy nem függ a központi költségvetéstől, hanem a lottópénzekből bevezetett alapból dolgozik, ezért nagyon megnövekedett ez a keret, évi 5 milliárd körüli összegről beszélünk, és nagyon kiemelkedik a közép-európai régióban, de a nagyobb országokat nem számítva európai szinten is, tehát komoly filmalap lett. Nemcsak a magyar filmek finanszírozását biztosítjuk, hanem külföldiekét is, valamint a nem magyar vonatkozású, de magyar kisebbségi koprodukciókat is.
Hihetetlen fesztiválsikereink és kereskedelmi sikereink is voltak az elmúlt években. Nem említek sokat: atombomba-szerű sikere volt a Saul fiának és Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjének is. Nagyon fontos, hogy nemcsak anyagi vonzata van egy ország filméletének és működésének, az is nagyon fontos, hogy stabil, teljesen átlátható pénzügyi háttere is legyen. Úgy érzem, ezt megteremtettük.  

Azt is nyilatkozta, hogy akkor lenne elégedett a munkájával, ha elérnénk oda, hogy érdemes legyen Magyarországon egy magyar nyelvű filmbe pénzt invesztálni. Mit gondol, sikerült ezt elérni? 
Legfrissebb példa, hogy a Nemes-Jeles László legújabb filmjébe egy francia partner nagy összeggel száll be. Bebizonyosodott, hogy egy magyar film jó garancia arra, hogy a piacon, a fesztiválpalettán megéljen. Alkotók, forgatókönyvek, filmek kellenek, és egy megbízható háttér. Évek óta kiderült, hogy a magyar filmalap teljesen megbízható alapot nyújt magyar és külföldi producereknek is. Nemzetközi tapasztalatokra vonatkozóan azt mondhatom, hogy sokkal-sokkal megbízhatóbbat, mint azt külföldön tapasztaljuk.

Évtizedek óta nem volt ennyire népszerű a magyar film. Rengeteg díj, elismerés érte a magyar filmeket és a koronát pedig a Saul fia tette fel az elmúlt évek munkájára. Hosszú évtizedek után újra van magyar Oscar-díjas film. Hogyan tovább, melyek a további célok? 
Azt gondolom überelni nem lehet az Oscart, legfeljebb ismételni, ami kívánatos lenne. A legfontosabb, hogy nemcsak az alkotó, hanem az egész ország sikere is legyen. Kicsit nyugodtabban lehet készülni. Amikor a Filmalap megalakult, elég sokáig nem volt bizalom, jóindulat felénk, így ellenszélben kellett dolgozni. A sikerek azonban azt bizonyítják, hogy mégiscsak megfelelően ellátja a feladatokat, így nyugodtabban lehet gondolni a további tervekre, illetve dolgozni értük. 

Till Attila Tiszta szívvel című rendezését a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra terjesztették fel. Az Amerikai Filmakadémia dönt arról, bekerül-e az utolsó kalapba az alkotás, amely rengeteg elismerésben részesült már idén. Mit gondol, milyen esélyekkel indul?
Azt gondolom, hogy 70-80%-ban attól függ ki a forgalmazó, ki lát benne bizniszt. Amerikában igazán biznisz a film, nem ájulnak el a magas művészettől, csak akkor, ha biznisz is. A Saul fiában nagyon ritka egybeesés volt, hogy egy igazán mély, nagyon nehéz témát feldolgozó és nagyon művészien megfogalmazott film nagyon sok pénzt termelt, mert a Sony Classics vette szárnyai alá. Sok függ attól, hogy a forgalmazó mennyire tőkeerős, mennyire befolyásos, mennyit áldozott a filmre. A sajtó, a háttér és a reklám is nagyon fontos, rengeteg pénzzel jár. Esélyes, hogy Till Attila filmje megkapja az Oscart, de ehhez szerencsés közeg kell és az, hogy egy nagyon erős forgalmazója legyen az alkotásnak. Ez ennyire prózai…