A legtöbb szülő úgy gondolja, ez nem lehet igaz, hiszen több gyerek több gyakorlatot is jelent, az elsőnél még sokkal többet hibáznak, mint később, rutinosan. Erre is van egy nem túl tudományos elmélet, az Első Palacsinta Elmélete, ami szerint az első próbálkozás nem sikerülhet tökéletesre.

A nemzetközi kutatások alapján azonban egyértelmű, hogy az elsőszülötteknek magasabb az IQ-juk, jobban teljesítenek az iskolában, és saját szüleik is jobban teljesítőnek tartják őket. A Youthin nevű szervezet 1979-es National Longitudinal Survey című, hosszútávú kutatásából kiderült, hogy az anyák sokkal jobban teljesítőnek látják első gyereküket, míg a kisebbeket átlagosnak találják.

Biztos magyarázat nincs, de több elmélet is született már a jelenségre. A megosztott figyelem elmélete szerint a legnagyobb testvérekre több idő és figyelem jut, a többieknek már osztozniuk kell. Az elsőszülötteknél megfigyelhető magasabb IQ miatt többen úgy gondolják, hogy nekik jobb genetikai alapanyag jut– a genetika alapelvei viszont nem támogatják ezt az elméletet. Néhány szülő pedig az első problémás gyereknél abba is hagyja az utódnemzést, ebből azt a következtetést vonhatják le, hogy az előzőek jobbak voltak, teljesen függetlenül a genetikától.

Egy másik teória szerint az idősebbek segítenek tanulni a fiatalabbaknak, amitől olyan készségeik is kifejlődnek, amik a kisebbeknek már nem, hiszen nekik nincs kit tanítaniuk. Mások szerint a válásokban kell keresni az okokat: ez sokkal gyakoribb az első gyerek születése után, a későbbieket már rosszul érinti, és a sok elvált szülő miatt eltolja az átlagokat.

A lusta szülő elmélete pedig azt mondja, hogy először a szülők félnek, hogy elrontanak valamit, a második, harmadik gyereknél viszont már lenyugszanak, és nem foglalkoznak annyit az egésszel. A 2013-as kutatás adatai ehhez az elmélethez állnak a legközelebb: a szülők az első gyereknél sokkal gyakrabban használnak keményebb szabályokat, ami javítja a teljesítményüket. Ráadásul sűrűbben büntetik rossz jegyeik miatt az első gyerekeket, mint a többieket. Sajnos azonban ez is csak elmélet marad, az összefüggéseket nem igazán lehet tesztelni, az adatokból csak annyi biztos, hogy a szülők már nem stresszelnek rá annyira a nevelésre a második gyereknél, mint az elsőnél.