Akinek egyszer szerencséje van Spiegler Tibor, szombathelyi helytörténet gyűjtőnél vendégeskedni, annak felejthetetlen élményben lehet része. A polcokról mindenütt Szombathely történelmi emlékei tekintenek vissza ránk. Egyedi tárgygyűjtemény ez, aminek egyes darabjai megmosolyogtatnak, meglepnek, vagy teljesen megdöbbentenek. Főleg, ha tudjuk milyen sztorik köthetők hozzájuk…

Tibor már több, mint harminc éve lelkesen gyűjti - elsősorban - azokat a tárgyakat, amik a régi Szombathelyhez köthetők. A nagy szerelem azonban, korántsem egy vidám történettel indult…

"A családunkat a második világháború alatt teljesen kifosztották. Azt kell mondanom, hogy a felmenőim „természetes” halállal haltak meg, mert ebben az időben sajnos teljesen természetes volt, hogy a zsidókat megölik. Nem maradtak hozzátartozóim, akik mesélhettek volna a családunk múltjáról. A szüleim pedig nem szívesen beszéltek ezekről az évekről, ha mégis, akkor nagyon keveset."

"Miután megnősültem és megszülettek a gyerekeim rettenetesen kétségbe estem, mert nem tudtam, hogy mit fogok majd mondani nekik a világról. Elkezdtem gyűjteni mindent, amiről azt gondoltam, hogy az alapján prezentálni tudom nekik, hogy milyen családba születtek. Kezdetben jártam zsibiket, ész nélkül vettem a könyveket, az újságokat, különböző hétköznapi eszközöket, amik hiányoztak a múltamból, hiszen nekem ezek nem voltak ott a nagymama virtinjében. Csupa olyan tárgyunk volt a lakásban, amiket az elhagyott javakból kaptunk segélyként még a ’40-es évek végén. Még 1960 körül is ezek a bútoraink voltak."

"Azt hittem, valami igazit csinálok, de tévedtem. Arra gondoltam, hogy ezt a területet le kellene szűkíteni Szombathelyre, mert itt élt a rokonaim többsége. Elkezdett érdekelni a város és így lettem helytörténet gyűjtő. Hosszú ideje, csak ezekre a tárgyakra vadászok, és próbálom összerakni azt a miliőt, amiben a felmenőim éltek."

Ahogy közben nézelődtünk a szobában, felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon van-e Tibornak kedvenc darabja, illetve melyik lehet a legértékesebb.

"Mindegyik ugyanannyira kedves a szívemnek, nem szeretek távol lenni tőlük. Nem vagyok mennyiségi gyűjtő, fogalmam sincs, mennyi műtárgyat őrzök itthon. Nem szoktam méricskélni ezeknek az értékeit, mert engem a komplexitás érdekel. Fontos, hogy minél kerekebb történetet tudjak felmutatni az adott témakörből. Ott van például a KIOSZK, amiről a szakdolgozatomat is írtam. Rengeteg képeslapom van erről a helyről és külön öröm volt, amikor hozzám kerültek azok a Herendi csészék, amiket egykor itt használtak a hétköznapokban."

Mialatt beszélgettünk, előhalászott az egyik fiókból egy viharvert gyufásdobozt. Laikusként nem is gondoltuk, mekkora értéket képvisel ez a darab.

„Itt van ez a gyufásdoboz, ami elsőre talán nem is tűnik annyira érdekesnek, de mi van akkor, ha elmondom azt, hogy ezt az egykori szombathelyi Mayer Gyufagyárból került ki, és mellé tudok tenni még két doboz Savaria cigarettát is? Így már egy kisebb kollekció, saját történettel.”

De meglepődtünk azon is, mit rejt nála egy régi bonbonos doboz… Ismerős valamelyik édesség?  

Tibor kedvenc kora egyébként a kiegyezés utáni dualizmus, amikor Szombathely szinte virágzott. De gyűjti azokat a dísztárgyakat is, amikre legtöbben már csak maximum giccses porfogóként tekintenek.  

„Rájöttem arra, hogy a régi Szombathelyi dísztárgyak - amik az ’50-es, '60-as években kaphatóak voltak a porcelán-, illetve ajándékboltokba - idővel el fognak tűnni, mert már nem divatosak és a többségük rettenetesen ízléstelenül néz ki. Elhatároztam, hogy ezeket is összeszedem.”

„Hasonlóak a szombathelyi Emlékmű makettjei, amiket anno a városba érkező delegációknak adtak ajándékba. Tudom, hogy sokan nem szeretik ezt az emlékművet, de szégyelljük vagy sem, hozzá tartozik a városhoz.”

„Legalább ugyanilyen izgalmas számomra a bagolysorozatom. A feleségemtől kaptam az elsőt, ez a többihez hasonlóan egy könyvön ül, aminek a lapjain egy Szombathelyről készített kép található.”

A tárgyi emlékek mellett, külön figyelmet szentel a nyomtatványoknak. Vannak köztük képeslapok, újságok, plakátok, sörcímkék, dísztáviratok, étlapok, oltási bizonyítványok, vonat- és villamosjegyek, sőt, még egy Smidt Lajos, szombathelyi sebész-főorvos által kiadott recept is.  

Nagy sikere volt nálunk annak a könyvnek, amiben szabványszövegeket, levelezési mintákat olvashattunk arról minden szituációra, ami egy levelezésben előfordulhatott.

„Aki nem volt iskolázott, az ebből a levelezési könyvből kapott egy mintát, amit jól vagy rosszul belefogalmazhatott a saját üzenetébe.”

Találtunk egészen megdöbbentő darabokat, ilyen az a dögcédula,  más néven katonai azonosító, ami valaha egy Szentgotthárdi férfi nyakában lógott.  

A gyűjteményben külön helyet kapnak a fotók, aminek egy részéből kiállítás nyílt nőnapon szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban.  

"Sohasem szerettem, ha dolgaim távol vannak tőlem, ezért nem is erőltettem, hogy ezekből kiállítás legyen. Nemrég azonban kaptam egy erős motivációt erre. Megtetszett a könyvtár kezdeményezése, ami folytán megalakult a Helytörténeti Klub. Jó volt látni, hogy az alakuló ülésen kilencven ember lépett be ebbe. Ez szombathelyi viszonylatban baromi jó szám. Másrészt lelkesített a könyvtárnak a hozzáállása is. Az első tárlatom tulajdonképpen női portrékból állt, amik – úgy gondolom - divattörténeti szempontból is nagyon izgalmasak."

A Helytörténeti Klub következő kiállítása egyébként április 27-én lesz a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. A tárlatot csak ajánlani tudjuk mindenkinek, aki szeretne egy retro utazást tenni az 50-es, 60-as  évek Magyarországán.