A Szabó-Haklits család számára rendkívül tartalmasan telt a 2016/17-es bajnoki szezon. Szinte nulláról kellett új csapatot építenie a frissen kinevezett vezetőedzőnek, de nem csak a tornatermen belül történtek változások. Szabó-Haklits Zsuzsanna, aki a SzoESE csapatkapitánya is ismét anyai örömök elé nézett, ennek ellenére sikeres edzői vizsgát tett, illetve minimális szünet után a szezon végén már ismét pályára lépett. Szabó Lászlóval, az együttes vezetőedzőjével tekintünk vissza az eltelt bajnoki évadra.

Mennyire volt nehéz tavaly nyáron átvenni a vezetőedzői stafétabotot Kozma Tamástól?

Először is óriási megtiszteltetésként ért a felkérés, hiszen nagynevű elődök voltak előttem ebben a pozícióban, szóval a szakmai kihívás adott volt. Nagyon hálás vagyok Gál Laci bácsinak, hogy lehetőséget kaptam a bizonyításra. Nagyon örülök, hogy a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest sokkal jobb körülmények között dolgozhatunk. Azonban amatőr bajnokságról beszélünk, ez pedig korlátozza azért a mozgásterünket. Ráadásul a végzős középiskolások és egyetemisták miatt nehéz állandóságot biztosítani.

Akkor nagyon nehéz feladatot kaptál ezzel a kinevezéssel...

Azért volt nehéz, mert szinte a nulláról kellett kezdeni az építkezést. A végzős egyetemisták távozásával, valamint a sikeres érettségit tett középiskolások, akik más felsőfokú intézmény tanulói lettek megcsappant a keretünk létszáma. Nehéz volt egy egyszerű edzést összehangolni, még az 5-5 elleni játékot is nehezen tudtuk kivitelezni. Ráadásul van egy kisebb szakadék a felnőtt és a még formálható korban lévő fiatalok között.

Mit értesz ez alatt pontosan?

Egy 25 éves játékosnál már beszélhetünk rutinról, illetve pontosan tudja mikor, milyen mozdulatsorra van szüksége, ha mondjuk egy labdát el akar érni az alapvonal előtt. Ez a tiniknél másképp működik. Egy 15-16 éves lánynak más még a gondolkodása, amin munkával, edzéssel és meccsrutinnal lehet változtatni. Ráadásul egyetlen olyan találkozónk volt, ahol teljes kerettel tudtunk felállni. Sérülések, tanulmányok és betegség miatt nehéz biztosítani az állandóságot.

Mégis mi motivál téged, hiszen ez így szélmalomharcnak tűnik?!

A sport és a mozgás szeretete, illetve bízok benne, hogy ezek a lányok valahogy visszatérnek hozzánk. Teljesen mindegy, hogy játékosként, edzőként vagy tanárként, esetleg a párjuk révén lesznek szombathelyiek, a lényeg, hogy itt kamatoztassák mindazt, amit a SzoESE színeiben megtapasztalhattak. Akár utánpótlás képésben tevékenykedjenek, akár a sporttól kicsit távolabb éljék mindennapjaikat. Hiába beszélünk kicsit a mostohának tekintett sportágak női csapatairól, mert akad pozitív példa. Bedőcs Gergő esete elég beszédes, aki rengeteget dolgozik a vasi röplabda sportért.

Szezon közben nagyon fontos változás lépett életbe, hiszen az ELTE részévé vált az egyetem. Milyen változást hozhat ez a város vagy épp a csapat életében?

Mindenképpen előrelépés, hogy egy nagynevű egyetem részévé váltunk. Hét-nyolcezer főre duzzadhat a hallgatói létszám, ezzel pedig nagyobb lesz a merítési lehetőség a csapatoknak is, sportágtól függetlenül. Azonban nem csak a pályán elért eredmények lehetnek követendő példák. Két éve a Sportiskolánál Szabó-Haklits Zsuzsi szakedzői képesítést szerzett, míg a City College-ban Jakubovics Dóri és Rózsa Fanni. Be kell látni, hogy nem lehet mindenkiből élsportoló. Viszont bárkiből lehet edző, sportorvos, támogató, lelkes szurkoló. A célunk, hogy minél tovább legyen életünk része a kosárlabda, a sport. A legfontosabb, hogy egészséges felnőttként éljük az életünket, másodlagos, hogy ezt kosárlabdázással vagy labdarúgással érjük el.