(Forrás: moviecultists.com)

 

A történet kusza szálait is eléggé lebutították az amerikai nézőközönség számára, ez viszont nem igazán vont le sokat a film értékéből. Az amerikaiak értenek a hangulatteremtéshez, ahogy a rendező, David Fincher is, akinek többek között az Alien 3-at, a Hetediket és a Harcosok klubját is köszönhetjük. Az viszont teljességgel érthetetlen, hogy miért kellett ezért a filmért bárkinek is Svédországba utazni. Hiába akartak ugyanis annyira ragaszkodni az eredeti, svéd helyszínekhez, valahogy mégis egy ízig-vérig amerikai mozi lett a végeredmény... csak mindenen svéd szöveggel és felirattal.

 

 

A szereplők korrekten játszanak, de nem lehet elájulni még Daniel Craig alakításától sem. Az egyetlen megdöbbentő tényező az a címszereplő, Rooney Mara külseje. Míg a svéd eredetiben a tetovált és tetőtől talpig piercingezett Noomi Rapace meg tudott őrizni valamit a nőiességéből, addig az amerikai porcelánbabát annyira elcsúfították, hogy kifejezetten visszataszító összhatást kelt, noha a történet szerint nem csak férfiakkal, hanem nőkkel is ágyba bújik. Bizony mindenhol élnek rossz ízlésű emberek.

A remake összességében szórakoztató lehet annak, aki nem látta az eredeti filmet, vagy már nem emlékszik a cselekményére. A moziteremben izgalmas, kétórányi lázas nyomozás szemtanúi lehet így bárki, sőt,
ösztönösen önmaga is nyomozásba kezdhet. A rejtély megfejtése után pedig egy kisebb ajándékot is kap minden néző, bár egyik sem kérte. Félórás az ajándék, ami tulajdonképpen a történet vontatott, második
befejezése, ahol a bevezető szál is elvarródik, és egy újabb, negatív kicsengésű szál bukkan fel. Persze ajándék lónak...