Tavaly még a horgászok között indult, idén már a halászléfőző versenyre nevezett be a 9. Pinka-völgyi Halas Napon Takács Péter, aki azért most is bedobta a horgászbotot a kocsiba. Miközben már azt tervezgeti, hogy jövőre milyen halas menüvel kápráztatja el a zsűrit, arra is van gondja, hogy kislányát tanítgassa a sporthorgászat fortélyaira.
- Ahogy az időm engedi, a hétköznapokban is eljárok horgászni, nagyon szeretem, és enni is szeretjük a halat. Az Újperinti Pontytanya a bázisom, de néha az újperinti 1-esre is kimegyek, a mostani halászlé alapanyaga is mind onnan volt - meséli Péter.
- Amióta az asszony felrakta a Facebookra, hogy itt főzünk Vaskeresztesen, ötvenen lájkoltak és jelezték, hogy jönnek enni
- mondja nevetve, miközben a verseny után felszabadult placcon lepakol.
Hogy mi kell a sikeres horgászathoz, arról megvan a véleménye. - Lassan átmegy úri sportba a horgászat, én úgy látom. Nagyon költséges hobbi,
van olyan horgászbot, amelyik egymillió forintba kerül, de nem ezen múlik.
Nekem is megvan mindenem hozzá, rakós, bojlis, feeder bot, de nem költök rá túl sokat, mert szigorúan az alapot veszem meg. Ugyanúgy lehet sikeres vele az ember, nem kell egymilliós bot - teszi hozzá. S hogy mi a jó a horgászatban? Egyszerű kérdésre egyszerű a válasza: az élvezet.
- Ez a szenvedélyem, hatéves korom óta űzöm. Kimegyek a tóra, és lenyugszom.
Az megint más - és a párom inkább azt szereti -, amikor elmegyünk együtt Püspökmolnáriba, és ott vagyunk együtt három napig. Beszélgetünk, főzőcskézünk, és várjuk a 10-15 kilós fogást - avat be Péter, de elmondja azt is, valójában nem számít, jön-e a rekordsúlyú ponty, vagy sem.
- 16 kilós ponty a legnagyobb fogásom. Tavaly voltunk a Farkincás tavon,
ott fogtam egy 15 kiló 80-asat, közben a lányom barátjának egész nap egyetlen kapása volt, de az nagyon ott volt, 17 kiló 80-as lett. Ezt akarom megdönteni
- teszi hozzá elszántan.
Persze egy vérbeli horgásznak mindig van egy jó sztorija. - Legutóbb Pölöskén jártunk, amikor a barátom kislánya berúgta a labdát a vízbe. Csak vitte, vitte befelé a szél. Attila barátommal bementünk csónakkal, hogy kihozzuk a labdát, de elfelejtettem, hogy a horgászszék rögzítve van a csónak aljához. Ahogy nyúltam be a vízbe a labdáért, csónakostul belefordultam a 7 méteres vízbe, és nem tudok úszni - így szól a történet, aminek aztán jó vége lett, mert Péter egyáltalán nem esett pánikba. - Belekapaszkodtam a csónakba, és kijöttem - ennyi.
Közben már hívja Blankát, akinek a kezébe nyomja a botot, mert a kislány nagyon szeretne megtanulni pecázni. Jövőre talán indul is a versenyen, de persze nem most kezdi. Ötkilós hallal is büszkélkedik már, többször bebizonyosodott, hogy elbírja a botot, ha ráakad valami. Most már csak tökéletesíti a technikát.
Fotók: Vizi László (Vond)
