A szolga ünnepel ma  – idézi a közlemény Kozma Imre atya a pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján tartott gyémántmisén június 18-án, a budapesti Szent Ferenc sebei templomban elhangzott szavait. 

Az atya arról beszélt, hogy a másokért odaajándékozott az élet az igazi szolgálat, magának pedig annyit kért, hogy élete még hátralévő részét is Isten szolgálatára tudja odaadni.

Az ünnepi szentmisén Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke méltatta Kozma Imre atya hat évtizede tartó papi pályafutását, melynek során megalapította a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, és újraélesztette a magyarországi Betegápoló Irgalmasrend szegényeket gyógyító misszióját. 

A közlemény felidézi, hogy 

a Magyar Máltai Szeretetszolgálat az 1980-as években az akkor zugligeti plébánosként szolgáló atya hittanos közösségéből alakult ki, a karitatív szervezetet pedig három tanítást követett. 

Az első az volt, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat, az élő hit velejárója a szolgálat. A második, hogy a szeretet sok bűnt eltakar, ami azt jelentette, hogy „a jócselekedetekkel nem kell megvárni, amíg jó emberek leszünk, hanem a másokért végzett önzetlen tettek formálnak majd minket is jobbá”. A harmadik tanítás pedig úgy hangzott: kockázatvállalás nélkül nincs élet, ha mindig az esélyeket számolgatjuk, soha nem fogunk elindulni.

Vecsei Miklós szerint Kozma Imre atya személyes életútjában jelenítette meg, mit jelent a gyakorlatban Jézus követése.

A tanításokból pedig első alkalommal 1989 augusztusában vizsgázott a Máltai Szeretetszolgálat, amikor a zugligeti templom kertjében megnyitották a keletnémet menekülteket befogadó első tábort, majd következett a romániai forradalomban és a délszláv háborúban végzett máltai misszió, miközben a Szeretetszolgálat az ország meghatározó karitatív szervezetévé vált.

Forrás: vaol.hu