Kép: A tegnapi gyilkosság helyszínén
Gyakran ártatlan, kiskorú gyermekek viselik a következményét szüleik magánéleti problémáinak. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag sokszor ők szenvedik el a családi drámákat. Természetesen a következmények súlyát az elkövető általában nem tudja viselni, ezért önmagával is megpróbál végezni.
Hűtlenség, pénzügyi nehézségek, féltékenység. Egyik sem lehet megfelelő indok arra, hogy bárki kioltsa egy gyermek életét. Nyilván nem létezik nagyobb büntetés egy anyának, mint mikor elveszik a gyermeket, akinek életet adott. Az elmúlt években több ilyen esetről is hallhattunk. Különösen megmaradt az emlékezetünkben az a két éve történt eset Győr-Moson-Sopron megyében, ahol az apa baltával ölte meg két kiskorú gyermekét, majd feleségét és végül egy láncfűrésszel elvágta a saját torkát is. A falubeliek megdöbbenve fogadták a hírt, mivel rendezett, jól szituált családnak ismerték őket, bár utólag kiderült, az apa pszichiátriai kezelés alatt állt. A bűncselekményt valószínűleg hirtelen felindulásból, pár perc alatt hajtotta végre. A különös kegyetlenség mindenkit megdöbbentett.
2012 őszén a 11 éves kisfiú, Szita Bence eltűnése, majd halála rázta meg az egész országot. A kisfiú nevelőapjának barátnője különös kegyetlenséggel, előre kitervelve, két cinkostársával ölte meg a gyermeket, ezt követően pedig elásták az erdőben. Később kiderült, Szita Bencének állítólag azért kellett meghalnia, mert útjában állt a nevelőapja és barátnője kapcsolatának.
Ma reggel pedig azt olvashattuk az újságokban, hallhattuk a rádiókban és nézhettük a televíziók híradásaiban, hogy Vas megyében hármas gyilkosság történt. Erősen megalapozott a gyanú, hogy egy fiatal apa végzett két gyermekével, majd megpróbálta a feleségét is megölni, úgy, hogy bezárta a házba, majd rágyújtotta azt. Ezután a férfi magával is végzett, az asszony azonban ki tudott szabadulni. Információink szerint a családi vérengzés szerelemféltés miatt történt. Bár az asszony túlélte a mészárlást, valószínűleg innentől kezdve az élete maga lesz a tragédia, ha egyáltalán sikerül megemészteni egy ilyen veszteséget.
Az élet velejárója az aggódás. Mikor gyermekeinket elengedjük az iskolába, az óvodába, a játszótérre vagy éppen csak a városba, sosem lehetünk elég biztosak benne, hogy épségben térnek haza. Mennyi mindentől kell őket félteni: kislányokra vadászó szatíroktól, balesetektől, mások óvatlanságától. A kisebb városokban is előfordulhat bármi, amit csak a filmekben látunk, elképzelni nem is igazán tudjuk. Azonban felmerül a kérdés, hogy a saját otthonunkban - ahol azt gondoljuk, hogy a legnagyobb biztonságban érezhetjük magunkat - hogyan védjük meg egymást a pillanatnyi felindultság, a depresszió és a meggondolatlan cselekedetek következményeitől.
