Doboktól volt hangos tegnap este a szombathelyi AGORA - Művelődési- és Sportház színpada. A nézőtéren telház volt.  Ahogy elindult az előadás, érezni lehetett, hogy a dobok dübörgése mindent betölt, és ez annyira erős volt, hogy másra nem is lehetett koncentrálni. Az Ataru Taiko Japán Dobszínház 2006-ban kezdte el a működését.  A szombati rendezvénnyel a japán kultúra, hagyomány és zene kedvelőit szerették volna elkápráztatni. Jelentjük: sikerült!

A taiko (a japán dob) egyébként egy ősi hangszer, mely évezredekkel ezelőtt is létezett, a harcokat és a vallási szertartásokat kísérték vele. A taiko jelenleg rendkívül látványos csoportos dobstílust is jelent. Jellemzői: a szenvedély, a szívdobbanás, a humor, az életöröm és az energia. Egy fantasztikus előadás, mely a dobok ősi mítoszát ötvözi egy modern show látványelemeivel. Elmondhatjuk, hogy a stílus jellemzőit tökéletesen érezni lehetett a közönség soraiban.

Már a koncert legelején felszabadult valami energia, ami aztán az esemény végéig a falak között lebegett. A dobszínház tagjai olyan energiával és életörömmel csinálták végig, hogy libabőrös lett, aki látta. Érződött, hogy mennyire szeretik azt, amit csinálnak, minden beletettek, szívvel-lélekkel játszottak. Látszódott a sok gyakorlás és a nagy összhang is, végig együtt mozogtak, ez egy összeszokott csapat. 

A fehér-piros-fekete ruhájuk, a fekete csuklópántjuk és a dobok látványától el is felejtettük, hogy hol ücsörgünk éppen. A dobolás közbe beiktattak egy-egy "színjátékot" is. 

Az Ataru Taiko életében a jubileum nagy mérdföldkő - tudtuk meg korábban Vörös Emil művészeti vezetőtől. Jártak már Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Szlovákiában és Horvátországban is, és szeretnének eljutni Japánba. "Ez az egész taiko dobolás olyan, ha az embernek bármi problémája van, és elkezdünk dobolni (akár próbán is), két-három perc múlva elmúlik minden, stresszoldó hatása van. Erre az energiára mindenkinek szüksége van."

Számos jó előadást láthattunk már a Sportházban, de ennyira dinamikus tegnap estig még egy sem volt. A dobok püfölése, a zenélés közbeni kiáltások és az egész látvány Japánba repített minket egy estére.