Pável Ágoston (1886 - 1946) nyelvész, néprajzkutató, költő. Vas megye egyik legkiemelkedőbb alakja, aki mindig büszkén vállalta kettős (szlovén-magyar) identitását. Tanulmányait a szentgotthárdi Vörösmarty Gimnáziumban kezdte meg, de a Premontrei Gimnáziumban érettségizett le. 1905-től a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakára iratkozott be. A doktori cím megszerzését követően Tordán, majd Dombóváron tanított. 1920-ben lett a szombathelyi Állami Leánygimnázium tanára. 1924-től haláláig a múzeum könyvtárának őre és irányítása alatt kategorizálták a könyveket. Neki volt köszönhető, hogy megalakult a Vas-vármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete, illetve életre hívta a Vasi Szemle című folyóiratot. 1946. január 2-án hunyt el, sírhelye a szombathelyi Szent Quirin templomban található.
Géfin Gyula (1889 - 1973) tanár, egyháztörténész, katolikus pap. Celldömölkön született, iskoláit Kiscellen és Szombathelyen végezte. A Premontrei Gimnáziumban érettségizett, majd a szombathelyi teológiai főiskolára iratkozott be. 1907-ben István Vilmos püspök az innsbrucki egyetemre küldte. Pappá szentelését követően káplán, majd hittantanár lett. Doktorálását követően rektorként, majd filozófia tanárként tevékenykedett, továbbá ellátta a püspöki levéltárisi és szertartói hivatalt is. Nagy szerepe volt a szombathelyi Faludi Ferenc Irodalmi Társaság létrehozásában, de a Romkert feltárásában és a megszerzett információk publikálásában is fontos szerepe volt.
Dr. Smidt Lajos (1903 – 1975) sebész főorvos, kórházigazgató, a Smidt Múzeum alapítója. Nagy tudású orvos volt, akinek gyűjtőszenvedélye gyerekkorban alakult ki és életét végigkísérte. Páciensei hálából régiségeket ajándékoztak neki és jövedelmét is erre fordította. Az évek során közel 30.000 darabos műtárgyanyaggal rendelkezett. Hagyatékából, Szombathelyen 1971-ben nyílt meg a nevét is viselő múzeum. Sírját pedig a Jáki úti temetőben leljük.
Welther Károly (1905 – 1957) főügyész, Szolnok-Doboka vármegyében dolgozott állami alkalmazottként. 1945-ba nyugatra menekült a tiszti főügyész és Szombathelyen telepedett le családjával. Azonban itt is hamar mellőzték. Jogi tanácsadás mellett segédmunkát végzett, időközben felvették az ügyvédi munkaközösségbe. 1956-ben a Megyei Nemzeti Bizottság elnökévé választották. Szabadulását követően öngyilkos lett az Őt és családját ért zaklatások miatt.
Mozsolics Amália (1910–1997) régész. Vasváron született és az alapiskolák elvégzését követően a Bécsi Egyetemen tanult régészetet. 1939-től a Magyar Nemzeti Múzeum gyakornoka volt, néhány hónappal később a Vas vármegyei Kultúregyesület Múzeumának Régiségtára (a Savaria Múzeum elődje) őrének nevezték ki. Szombathelyen tartózkodása alatt tanulmányt írt a múzeum igazgatójáról és az őskori leleteket újrarendezte. 1941 és 1944 között a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeumban dolgozott. Ezután visszatért a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol nyugdíjazásáig tevékenykedett. Itt kandidátus, majd a régészeti tudományok akadémia doktora is lett. Ásatásokat végzett többek közt Tószeg-Laposhalmon, Dunapentele (Dunaújváros)-Kosziderpadláson, Süttőn és Nagykállón.
Gazdag Erzsi (1912 – 1987) ifjúsági író, költő. Sebesi Erzsébetként látta meg a napvilágot, korán anyai nagyanyjához került Sárvárra. Tehetsége hamar megmutatkozott, hiszen 13 évesen megírta első versét, bár ekkor még színésznő szeretett volna lenni. Pável Ágoston karolta fel, ennek ellenére tanulmányait többször megszakította. 1936-ben érettségizett Kőszegen, ezután a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem Természettudományi Karára iratkozott be, később pedig a Pécsi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán végzett el egy fél évet. Újságírásból, leckeadásból és alkalmi munkákból tartotta el magát. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársa is volt. Gyermekverseit több ízben megzenésítették, miközben a felnőtteknek szóló alkotásai sokáig csak a folyóiratokban jelentek meg. Gazdag Erzsi sírját a Jáki úti temetőben leljük.
Békefi Antal (1926 – 1982) zeneszerző, zeneíró, karnagy, kántor, pedagógus. A Veszprém megyében született Békefi Antal énektanári és egyházkarnagyi oklevelét a fővárosi Zeneakadémián szerezte. Emellett kántortanítóként is tevékenykedett. Zircen karnagyként és zenetanárként dolgozott, 1955-57 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában zeneszerzést tanult. 1959-ben került Szombathelyre, ahol haláláig a Tanárképző Főiskolán tanított, mint tanszékvezető tanár. Karnagyként megfordult Ausztriában és Csehszlovákiában is. Több néprajzi, zenetörténeti cikke jelent meg, de komponált kórusműveket is. A szombathelyi Jáki úti temetőben nyugszik a neves zeneszerző.
Wagner András (1953–2007) tanár, Szombathely volt polgármestere. Szombathelyen született Wagner András és az általános, valamint a középiskolát is a vasi megyeszékhelyen végezte. A Bánki Donát Műszaki Főiskolán diplomázott autóközlekedési műszaki tanárként, ezután az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett tanári képesítést. Tehetséges röplabdázó volt, ennek ellenére - tanári pályáját megszakítva - politikai pályára lépett. 1990-ben a rendszerváltás után polgármesternek választottak és két cikluson keresztül vezette a várost. Önkormányzati képviselőként, majd a Berzsenyi Dániel Főiskola tanáraként is tevékenykedett. 2007. május 6-án a 84-es főúton történő közlekedési balesetben autójával fának csapódott. Több életmentő műtétet is végrehajtottak rajta, azonban május 31-én meghalt. Halálát a baleset miatt szerzett tüdőembólia és keringési összeomlás okozta. Szombathely díszpolgárává választották Szombathely rendszerváltás utáni első polgármesterét.
