Tíz éves az Ataru Taiko - interjú Vörös Emillel

kg Fotó: Hornyák Emőke, ataru.hu • 2016. március 14., hétfő •
Nagyszabású koncerttel ünneplik a jubileumot Szombathelyen is. Vörös Emil művészeti vezetővel beszélgettünk.
Tíz éves az Ataru Taiko - interjú Vörös Emillel

Az Ataru Taiko Japán Dobszínház 2006-ban kezdte el a működését, azóta eltelt tíz év. Milyen eseménnyel ünneplitek meg ezt és hol?

Ez egy nagy mérföldkő most az életünkben, az egész év erről a jubileumról szól majd. Három koncert lesz: az első április 9-én az AGORA – Művelődési- és Sportházban, Szombathelyen, a második július 2-án a Ság-hegyen, a harmadik pedig augusztus 5-én a Kőszegi Ostromnapok részeként. A helyi tavaszváró koncerten mutatjuk be az idei műsort: lesznek új számok, új hangszerek, meglepetések.

Vörös Emil

Mi mondható el az elmúlt tíz évről: sikerek, helyszínek?

Az Ataru egy zeneiskolás ütős kamaracsoportból alakult. Amikor elindultunk, nem gondoltuk volna, hogy ekkora utat járunk be tíz év alatt. De azt sem, hogy nem. Nem az volt a célunk, hogy egy országos hírű ütőegyüttest csináljunk. Elkezdtünk gyártani hangszereket, sokat dolgoztunk. A fejlődésünk a dinamizmusnak is köszönhető, amit a zene ad. Eljutottunk egy olyan szintre, amit nem sok ilyen zenekar mondhat el magáról. Jártunk Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Szlovákiában és Horvátországban.

Hogyan zajlanak a próbák?

Szeptembertől van a próbaidőszak, minden szombaton gyakorolunk. Ilyenkor próbáljuk az új számokat. Sok a mozgás, a kötött koreográfia. Áprilisig tartanak a gyakorlások, aztán jöhetnek a koncertek, amik nagyjából december elejéig tartanak. Az egész Ataru Kőszeghez köthető. Összetartó csapat vagyunk, nagyon sok időt töltünk együtt. Sok nélkülözést, kitartást, energiát igényel a dobolás, csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. 

Milyen tervek vannak a jövőre nézve?

Szeretnénk eljutni Japánba, de fontos, hogy a cél maga az út, amit járunk. Azt, hogy ez hova vezet, majd a sors eldönti. Legyen egyre több koncertünk, széles körben szeretnénk terjeszteni a tevékenységünket.

Hogy jött az ötlet, hogy létrehozzatok egy japán dobszínházat?

A kamaraegyüttes afrikai, latin-amerikai zenét is játszott. Az egyik ismerősömtől kaptam egy japán dobzenét, egy kottát, és onnantól kezdve „megfertőzött” minket. Nem volt egy ilyen dobunk, verőnk sem az elején. A hangszereket én gyártom a műhelyemben. Megveszem hozzá az anyagot: hordót, marhabőrt, varrogatok, ragasztgatok. 175 centiméter a legnagyobb átmérőjű dobunk (Európában ez a legnagyobb), ez egy hónapig készült.

A zene, amit játszotok, pörgős. A koncertek után valóban azt látjátok a közönségen, hogy feltöltődött, energikusabb lett?

Ők is érzik azt, amit mi előadás közben a színpadon. Ez az egész taiko dobolás olyan, ha az embernek bármi problémája van, és elkezdünk dobolni (akár próbán is), két-három perc múlva elmúlik minden, stresszoldó hatása van. Erre az energiára mindenkinek szüksége van.

Ha valaki szeretné kipróbálni vagy ezzel foglalkozni, van lehetősége?

Pillanatnyilag nincs, de szeretném bevezetni ezt a fajta dobolást. Hangszer és a megfelelő hely kell hozzá. Évek óta jönnek a kérdések, hogy mikor csinálok már ilyet. Ha minden optimálisan alakul, akkor ezt szeptember környékén össze is tudom hozni Szombathelyen. Egyébként az ilyen zenekarok Japánban, kommunákban élnek. Tehát van egy házuk, ahol reggeltől estig együtt vannak. A dobolás igényli is ezt, hogy egy egység állhasson fent a színpadon. De mi bárki előtt nyitva vagyunk.

Egy kicsit rólad is: mit csinálsz a szabadidődben a zenélésen kívül?

Hangszereket gyártok, tanítok a kőszegi zeneiskolában, hobbim az építőipar. Most a koncert szervezése a legnagyobb munka, erre megy el a legtöbb időm. 

Kedves Olvasó! Ne felejtse el, április 9-e AGORA, Ataru Taiko koncert!

közösség

további frisss

lap tetejére