Szombathelyen a Zanati úton a vasúti aluljáró mellett található egy sárgás, kissé kopott csarnok, ami kívülről elhagyatottnak tűnik . Belül viszont komoly munka folyik, ez a MÁV-START alsó mozdonyjavító műhelye, amit még 1982-ben építettek a régi helyén, vagy inkább mellett.
Hetven ember dolgozik itt, van aki napi 8 órában és vannak akik folyamatos műszakban, vagyis 12-12 órás váltásokban. Erre azért van szükség, mert folyamatosan biztosítani kell a mozdonyok tervszerű, időszakos javítását, karbantartását és ott vannak a futó javítások, mert van az úgy, hogy valami elromlik a kötött pályán.
Alapjáraton 8-10 féle mozdonytípus fordul meg ebben a csarnokban, ezek jobbára 30 éves Ganz-MÁVAG gyártmányú villamos- és dízelmozdonyok. Van köztük jó pár, amit a 2000-es évek elején felújítottak. A korszerűsítés során modern, környezetbarát Caterpillar és MTU (előbbi sárga, utóbbi kék színéről ismerhető fel) dízelmotorokkal szerelték fel, számítógépes vezérlési rendszereket építettek be, komfortosították, klímát építettek be.
Amikor ott jártunk, még egy eredeti Ganz--MÁVAG által gyártott motorral szerelt mozdonyt is láttunk a csarnokban. Ezekből a mozdonyokból még több is üzemel a MÁV hálózatán és Szombathelyen is.
A vasúton minden hatalmas és ezek a tömegek csak 100 kilogrammokban, tonnákban kifejezhetőek. A nagy tömegek mozgatásához két 12,5 tonnás rádió távirányítású daru áll rendelkezésre, amivel az emelés helyszínéről lehet irányítani az emelési munkákat. Ezen a helyen az sem jelent gondot, ha egy mozdonyt „le kell kapni” a kerekeiről, ez történhet a forgóvázzal együtt vagy a forgóvázból történő kiszereléssel. A 100 tonna teherbírású csoportemelő lehetővé teszi a teljes, komplett mozdonyszekrény megemelését is.
Az ilyen „súlyos gondok” leküzdésében segít az a sárga targonca is, ami 6,3 tonnát képes felemelni, mert gyakran kell nagyobb alkatrészeket is mozgatni.
A csarnok egyik sarkában egy V43-as villanymozdony "csontváza" fogad minket. Nem a leselejtezés áldozata, hanem épp a V4-es javításon esik át, ilyenkor teljesen szétszedik a mozdonyt, még a festéket is leszedik róla, hogy a mozdonyszekrény hibáit is ki tudják javítani . A dízelmozdonyoknál is van olyan motorjavítás, teljes szétszereléssel járó motorfelújítás, amihez a gyári előírások szerint szét kell szedni az egészet.
Az egyik vágánypár között egy beton emelvény van, mert elsősorban a villamos mozdonyok javításához három szint kell. Az alsó süllyesztett szint, a mozdony forgóvázaihoz biztosít hozzáférést, a középső szint a mozdony alvázszintje és a harmadik szint a mozdony tetejének a szintje, ami lehetővé teszi a tetőn történő biztonságos szerelési munkákat. A felső szintről közvetlenül át lehet lépni a mozdonyok tetejére, nem kell kívülről felmászni rá.
Azért itt sem minden hatalmas, igaz ez csak nézőpont kérdése, hiszen az elektromos kábelek vastagsága simán veri az átlag félliteres kólásüvegeket is. A mozdonyokról leszerelt alkatrészeket, a szétszerelt dízelmotorok alkatrészeit lehet mozgatni, mert a "versenysúlya" 100 kilogramm (vagy az alatt van), az a két oldalt található segédműhelyekbe kerül javításra.
A MÁV-nál fontos a biztonság, ezért a mozdonyokat mozdony típustól függően 48-96 óránként átvizsgálják. Ha pedig baj van (baleset, siklás, vagy műszaki hiba), akkor egy kétéltű járgánnyal indul menteni egy 6 fős különítmény. Ez a nagy piros teherautó közúton és vasúton is képes közlekedni, így igazi igáslónak számít.
Érdekességek:
A vonatok fékrendszere sűrített levegővel működik, a fékrendszerben lévő fékerő nagyságát is sűrített levegő szabályozza. A fékezés úgy történik, hogy a fékhenger dugattyú rudazatok, áttételek közvetítésével szorítja rá a féktuskót a sínen futó kerékre. A sűrített levegőt egy kompresszor állítja elő, de ez nem üzemel folyamatosan, a biztonságos fék működés érdekében tartályokat tölt fel, így tárolva a szükséges levegőt. Európában kezdenek elterjedni a féktárcsás mozdonyok, ezek működési elve ugyanaz, mint az autóknál, a különbség jobbára csak a kerekekben keresendő.
A dízelmozdonyokba beépített dízelmotor 1500 kilowatt körül teljesít, ebből 1200 kilowatt a vonóerőhöz, a többi a segédüzemekhez kell.
Az M41-es mozdony 2800 literes, az M62-esek 3700 literes gázolajtartállyal van ellátva, ez a mennyiség 800-1000 kilométerre elég.
A villamos mozdonyokba szerelt főtranszformátor 25 ezer Voltot alakít át, olyan feszültségértékre, ami szabályozott módon a forgóvázakban lévő a villamos motorok működéséhez szükséges. Több mozdonytípusnál is a mozdonyok kerékpárjait villamos motorok hajtják. A V43-as villamos mozdonynál két kerékre jut egy villamos motor, míg az M62-es dízelmozdonyoknál kerékpáronként van egy-egy motor.