Szombathely régi 3. kerületében jártunk, ahol a Brenner Tóbiás körút és a Jáki út kereszteződésénél található a Szent Kvirin Szalézi Plébánia. Az épület már messziről vonzza az ember tekintetét, mi pedig P. Csány Péter plébánost kértük meg, hogy vezessen körbe minket.

"Lelkeket adj nekem, a többit vedd el, Uram!" Ez a Szalézi rend mottója, akik a tanakajdi Ambrózy Teréz bárónő segítségével és támogatásával végül 1929-ben jöttek be Szombathelyre. Mivel a szaléziak a szegény embereket és a fiatalokat igyekeztek felkarolni, ezért célszerűnek tűnt, hogy a munkáscsaládok által lakott Óperint városrészen telepítsék le őket.

Ezzel egyidőben fogalmazódott meg a saját templom gondolata is, de ez nyilván rengeteg pénzbe került. Az építtetés előmozdítását az első helyi szalézi igazgató, Ádám László vállalta fel. 1930. január elsején gróf zabolai Mikes János püspök megalapítja a szalézi egyházközséget, akkor még templom nélkül.

Az épületet Foerk Ernő tervezte, és 1932 májusában már sor is kerül az alapkőletételére. Foerk azonban 1934-ben meghalt, így a tervek véglegesítésére és az építés vezetésére új embert találtak Brenner János személyében. 1935-ben már az altemplomban tartották a szentmisét, a kész templomot viszont csak 1938. június 4-én szentelte fel Hlond Ágoston, lengyel szalézi bíboros-prímás.

A templom ókeresztény bazilika-stílusban épült, ennek jellemzője a páratlan számú (többnyire egy), különálló Campanile-templomtorony. Ezen a ponton jegyeznénk meg, hogy a Szalézi templom épülete befejezett, tehát sohasem terveztek második tornyot, viszont az épület tetején lévő kereszt már felszenteléskor és ünnepnapokon világított; akkor kékes neonnal oldották ezt meg, a közelmúltban pedig LED-es technikával újult meg.

A templomtorony 1942-ben készült el és 33 méter magas. A toronyban egy rádióvezérelt atomóra kapott helyet, ami másodpercre pontos és a téli-nyári időszámításkor is automatikusan állítja át magát. A harangjáték nem csak egész órakor szólal meg, hanem egyszerű hangeffektussal jelzi a negyedet, felet és háromnegyedet is.

1938-tól szalézi szerzetesek látják el a templomi szolgálatot, aztán 1950. június 18-án este egy korszak véget ért, amikor lesötétített autóval a máriapócsi gyűjtőtáborba vitték a helyi rendtagokat; a kommunista párt betiltotta a legtöbb szerzetesrend működését. A plébániatemplom még aznap egyházmegyei ellátásba került. A 60-as és a 70-es években fejeződtek be az utolsó simítások a templombelső kialakításában: az illegálisan működő szaléziakkal titokban egyeztetve és beleegyezésükkel festmények készültek, színes mozaikablakok kerültek a mellékhajók falaira. Utóbbiak közül a jobb oldali ablaksor a Szentháromság (Atya, Fiú és Szentlélek) ábrázolását, a bal oldaliak pedig a szalézi rendhez kötődő szimbólumokat jelenítenek meg.

Az 1967-ben adományból elkészült főoltárkép Radnóti-Kovács Árpád hármas osztatú festménye, ami a templom védőszentje, Szent Kvirin püspök hívektől való búcsúját, savariai elítélését és temetését mutatja be. A templom belső, impozáns kovácsoltvas kapuja és rácsa Klonkay Gyula kovácsmester műhelyéből került ki. A szaléziak csak 1989-ben, a rendszerváltás után térhettek vissza hivatalosan templomukba.

A kereszt alaprajzú épületben 4-500 ülőhely van, de a hatalmas templom mégsem tűnik gigantikusnak. Az utóbbi években adományból pályázati kiválasztás útján a két mellékoltár fölé is került egy-egy, Don Bosco életét bemutató, nagyméretű festmény: az egyik egy secco a kőszegi Mészáros György munkája, a másik oldalon egy vászonfestmény található, amelyet az ózdi származású Hegedűs Anett Lilla festett.

A beltérben a falon az apostoli származást jelképező tizenkettő kék majolika-kereszt látható, amelyek azokat a pontokat jelölik, ahol felszenteléskor szent olajjal megkenték és felszentelték a templomot. A szentélytől jobb oldalt ereklyetartó őrzi Szent Kvirin relikviáját, amely az egyházmegye alapításával egy időben, a 18. század végén Mária Terézia közbenjárására került Szombathelyre Rómából. Alatta található az a márványdarab, ami Szent Kvirin római kori savariai bazilikájából származhat, és a folytonosság megjelenítőjeként az új templomba is beépítettek.

Az oltár koporsót szimbolizál, Kullai János asztalos és Rácz Gábor iparművész alkotása. Az altemplom oltára pedig piszkei vörösmárványból készült.

A kriptában helyezték örök nyugalomra sok más hívő mellett a templom első jótevőit és az első, templomépítő szombathelyi szalézi generációt, de ide temették a díszpolgár Pável Ágoston költőt, Országh László nyelvészt, Rauscher Miksa építészt, Vukán Györgyöt, aki nem csak fogorvos, világhírű jazz-zongorista, de zeneszerző is volt, Brenner János vértanú papot, Tóth István szobrászművészt, akinek köszönhetjük Szily János és Horváth Boldizsár köztéri szobrait.

A kriptában található Nepomuki Szent János szobrának agyagmintája is, amely szintén Tóth István alkotása. A Szent Kvirin Szalézi Plébánia temploma rendkívül tágas és világos, de egy másodpercig sem érezzük a méreteket túlzottnak, hiszen nincs túldíszítve, sokkal inkább puritán, céltudatosan „minimalista”, barátságos és befogadó liturgikus tér.