Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy bárki tudja, lássa, a női orgazmus nem olyan „látványos”, nem jár együtt olyan könnyen megfigyelhető, fiziológiai kísérőjelenségekkel, mint a férfi esetében.
Izgalmas azzal is szembesülni a szakemberek kutatásaiban, miszerint társadalmi és ideológiai okok is nehezítették a női orgazmus tanulmányozását, így annak megismerését, elfogadását. Egy patriarchális társadalomban a nő, s ezzel együtt a női szexualitás alárendelt jelentőségű. Például a viktoriánus korszakban a nőket saját szexuális igényeik, reagálókészségük elfojtására nevelték.
Később vita kezdődött a vaginális orgazmus állítólagos felsőbbrendűségéről is. A különböző vizsgálatokból kiderült, hogy minden orgazmus egyenértékű lehet, függetlenül az ingerlés helyétől és módjától. A közösülés közbeni orgazmus is a csikló közvetett ingerlésének köszönhető, hiszen a hüvelyben igen kevés az idegvégződés. Fontos megállapítás volt az is, mely szerint
semmilyen különbséget nem lehet kimutatni az érettség, nőiesség vagy a lelki egészség terén az orgazmust közösüléssel, vagy a csikló direkt ingerlésével átélő nők között.
Megállapítást nyert az is, hogy a szexuális tevékenységek közül a maszturbáció az, amelyben a nők leggyakrabban kielégülnek. Az orgazmuskészség kialakításának másik nagy lehetősége a petting. A nők 24%-a petting során jut először orgazmushoz.
Az orgazmushiány a nők átlag 20-30%-ánál fordul elő.
Masters és Johnson volt az a tudóspáros, akik leírták, hogy a szexuális reakcióciklus négy szakaszra tagolható:
1.Vágy és izgalomba jövés,
2.platófázis,
3.orgazmus és
4.oldódási, elernyedési szakasz.
Ugyancsak ők már azt is hangsúlyozták, hogy az orgazmus szubjektív átélése igen különböző lehet, s ezt számos szomatikus és pszichikus tényező befolyásolja. “Az orgazmus a hüvelyizom heves, lüktető reakciója elsősorban a csikló ingerlésére.” – olvasható a hivatalos meghatározást. A gyakorlatban akarva és akaratlanul is akadályozhatjuk saját magunk (de persze partnerünk is) az orgazmus érzéséig való eljutást.
Ahogyan a férfiak számára is számos tényező lehet lohasztó hatású, úgy a nőnek például folyamatos ingerlésre van szüksége az orgazmus eléréséig, akármilyen közel is jár hozzá, ha abbamarad az ingerlés az érzések elcsitulnak. Ehhez volna szükségünk a teljes belefeledkezéshez. Düh, félelem, fáradtság, szorongás, harag és még számos negatív érzelem lehet annak az oka, hogy a nő el sem indul ezen az úton, hiába vágyna a gyönyörre. Gátló tényező lehet zavaró környezeti hatás is, melyben biztonságérzetünk, és belső feszültségünk alakulhat át.
Sokaknak azonban saját testük ismeretének hiánya is lehet gátja az orgazmus elérésének. Ezért nyílt megoldási javaslat ma már egy szexuálpszichológus terápiáján a maszturbáció, mellyel önmagunk testének jobb megismerése a cél.
A szexualitás is egy megismerési folyamat, mind saját magunk, mind a párunk számára. Tanulás, tehát idő. Önbizalom, önismeret ezen a területen is elengedhetetlen feltételek a kiegyensúlyozottság, a sikeresség érzés eléréséhez. Az is tény azonban, hogy butaság lenne minden együttlét alkalmával női orgazmusra számítani. Már önmagában frusztráló, így gátló tényező a saját magunkkal szemben támasztott felesleges maximalizmus ezen a téren. A nőknek a szex egyébként is hosszabb folyamat, s annak csak egy kis része az orgazmus maga. A gyönyör és az élmény nem azon a pár pillanaton múlik. Az együttlét minden pillanata lehet örömteli és élvezetes az orgazmus elérése nélkül is.
