A legjobb ötletek nem parancsszóra jönnek, szóval egyből el is felejthetjük a naptárt, a munkabeosztást meg a többit. A kreativitás hajlamos a legváratlanabb pillanatokban kitörni az emberekből, szóval nem a céges értekezleteken jönnek elő a legjobb ötleteink, míg a semmittevés komoly ösztönzést jelenthet az agyunknak.
Tartsunk egy kis szünetet, és vegyük észre a körülöttünk lévő dolgokat.
Furán hangzik, de ehhez az kell, hogy csend legyen a fejünkben és nyugalom vegyen minket körül, mert máskülönben minden jegyzetünk egyformának fog tűnni. A zaklatottság rossz hatással van a produktivitásra, az ezzel együtt járó önsajnálat pedig egyfajta "jet lag" hatást kelt, fáradtak leszünk, romlik az időérzékünk, míg végül semmivel sem készülünk el időre.
A nyugalomhoz persze mindenki máshogy jut el. Vannak, akik a csendre esküsznek, míg mások szeretnek zenét hallgatni munka közben, de az igazság az, hogy ha megosztjuk a figyelmünket, akkor sokkal kevésbé leszünk kreatívak. Ezért káros a mobil is, mert állandóan a kijelzőjét nézzük, jött-e valami új üzenet, vagy valami.
Ezek vezetnek azokhoz a pillanatokhoz, amikor fejben már valahol egészen máshol járunk, így az éppen aktuális probléma megoldatlan marad, míg az agyunk már legalább két, egymástól egyébként független gondot igyekszik megoldani egyszerre.
Tanuljuk meg elengedni a dolgokat, és ha kell, tartsunk szünetet, mert csak így tudjuk felszabadítani az elménket.
A vizuális tervezés során is fontos a csend, illetve az üres tér.
Ez persze nem azt jelenti, hogy egy szinte üres, steril fehér irodában akarjunk dolgozni, de nem árt, ha mindig van kéznél egy tiszta lap, aminek a segítségével megláthatjuk a dolgok másik oldalát. Ez a fehér terület fogja összekapcsolni a különböző gondolatokat és egyensúlyt teremt köztük.
Tehát, a fehér tér a vizuális tervezés legfontosabb része, ahogy a zene igazi hangzását a csend biztosítja. Kritikus szerepe van a helyes légkör megteremtésében. A fejünkben is folyton ez játszódik le, de csak a szabad elme képes arra, hogy új ötleteket ontson magából, minden más szituációban a dolgok mindig kicsit kényszerérettek lesznek.
Elmondható, hogy a szünet és a fehér tér egy inkubációs időszak, illetve hely, ami erősíti a perspektíváinkat, miközben tanulási élményt nyújt. A munkaközi rövid szünetek segítenek, hogy egy kicsit feltöltődjünk. Ez pedig pozitív hatással lesz a teljesítményünkre, vagyis jobb esetben nem hullafáradtan indulunk haza a melóból.
Azért a túl sok szünet sem jó, mert könnyen egy paradox helyzetbe kerülhetünk, ha túl nagy teret engedünk a "lustálkodásnak". Amikor úgy érezzük, hogy a kis pihenés nem vált be, akkor még mindig ott van a lábrázás, ami egyfajta "állandóan ugrásra kész" állapotba hozza az embert.
Fontos ember vagyok, senki se szóljon hozzám!
Az elfoglaltság a termelékenység szinonimája a mai társadalomban. Vagyis, többre értékeljük a cselekvést, mint a gondolkodást, de nem lehet mindent izomból megoldani. A végeredmény pedig az, hogy a naptárunk megtelik eseményekkel, találkozókkal, gondolkodni pedig nem marad időnk, pedig az ötletek váratlanul jönnek, ahogy azt már korábban említettük.
De a helyzet az, hogy a mennyiség néha fontosabb, mint a minőség, így nem mindegy, mennyi munkánk van egy-egy projektben. Ettől őrült kapcsolatba kerülünk az idővel, mert az idő pénz. Előbbiből kevés van, utóbbiból pedig a lehető legtöbbre vágyunk, de a túlmunka nem mindig "hoz többet a konyhára".
Ez azt jelenti, hogy az időorientált gazdaságban a szünet negatív hatással van pénzügyi helyzetünkre.
Japánban a tájépítészeknél a szünet rendkívül fontos része a munkának. Mielőtt megterveznék egy új parkban a sétányokat, hagyják, hogy az emberek szabadon járkáljanak az adott helyen. Utána nincs más dolguk, mint megnézni, merre taposták ki a legjobban a füvet az arra járók, és oda tervezik az utakat. Ebből is látszik, hogy a szünet, egy inkubációs folyamat.
A klub, amibe nem akarunk belépni...
Aki startup céget, vagy valami más, gyorsan növekvő vállalkozást indít legtöbbször abban bízik, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét. A gazdasági guruk pedig tovább erősítik ezt az elképzelést, így jött létre a hajnal 5-ös klub, ami arról szól, hogy akkor leszünk a legtermékenyebbek munka szempontjából, ha már akkor elkezdünk dolgozni, amikor mások még alszanak. Ezzel felszorozhatjuk a teljesítményünket, de valójában csak a jet lag hatást fogjuk erősíteni.
A másik tézis, ami nem feltétlenül igaz, hogy az első 100 nap alatt kiderül, hogy a vállalkozásunk siker lesz-e, vagy megbukik. Ezek a tévhitek azon alapulnak, hogy tényként fogadják el; a siker kulcsa az, ha többet dolgozunk másoknál.
A másik dolog, ami ugyan fontos, de nem minden, az a megjelenés, és itt nem elsősorban a külsőnkre kell gondolnunk, hanem arra, hogy mindenhol jelen legyünk, legyen az egy esemény, vagy a közösségi média. Természetesen attól még nem lesz jobb semmi, ha mindenről posztolunk valamit.
Nem szabad mindenáron megjelenni, mert napi 12 óra munka után az ember már koránt sincs olyan állapotban, hogy érdemben tudjon embertársaival foglalkozni, üzletelni, vagy akár csak beszélgetni.
Akik mindent listáznak, bár mindig készen állnak, de nem intelligensek.
Szóval, ne ragadjunk le a nagy okosságoknál, mert ezek csak a termelékenységet akarják maximalizálni, az élmények és az élvezetek pedig elmaradnak. Ez valahol a munka/élet egyensúlyának határán van, és egyben egy paradox helyzet.
A régi filozófusok tudták értékelni a szünetet, időt szenteltek a művészeteknek, és elmentek sétálni, hogy kitisztítsák a fejüket. Arkhimédésznek fürdés közben jött meg az "Euréka" pillanat, példának okáért.
Sokkal jobb tehát, ha az aktuális hangulatunk és az érzelmi állapotunk uralja a viselkedésünk, mintsem görcsösen ragaszkodjunk az időgazdálkodáshoz. Ha boldog és elégedett vagy az életben, jobb leszel a munkában is.
A sikerhez persze nincs tökéletes recept. A "szüneteltetés" nem egy motivációs trükk, de megváltoztatja a viselkedést. A lényeg az, hogy mindenki megtalálja a maga kis szünetét, amikor kicsit ki tud lépni a mókuskerékből anélkül, hogy a kerék megállna. Amíg a komfortzónádban vagy, addig jobb melós leszel, mint bárki más, ez többnyire ilyen egyszerű.
