Már öt év eltelt azóta, hogy J.K. Rowling és David Yates rendező vászonra vitte a varázslófiúról szóló nyolc részes könyvsorozat utolsó darabját. Most ismét összeálltak és létrehoztak egy olyan történetet, amely ugyanúgy kedvez a Harry Potter rajongóknak, viszont különálló filmként is remekül megállja a helyét.
A sztori visszavisz minket a húszas évek alternatív Amerikájába, amikor a varázslókat különféle atrocitások érik, ezért mindent meg kell tenniük, hogy a varázserejüket elrejtsék az emberek elől. Nagyon szigorú törvényeket és szabályokat kell betartania minden mágusnak, mert egy apró hiba is leleplezheti őket. Ezek tudatában érkezik meg New Yorkba az angol varázsló-tudós, Goethe Salamander, aki egy bőröndnyi mágikus állatot cipel magával. Persze ezek a lények huncutok, már mindjárt az elején megszöknek páran, meghatározva ezzel a mozi egyik fő vonalát; érdekes, különleges képességű állatok után járkálnak New Yorkban és megpróbálják elkapni őket. Persze hősünk nincs egyedül, mellé csapódik egy kis köpcös varázstalan (azaz ember), egy minden lében kanál varázslólány és annak naiva nővére. Persze, hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, belekeverednek egy magasabb érdekek közötti csatába is, és végül a kis csapaton múlik majd a nagyvárosi varázslótársadalom sorsa.
A Legendás állatok és megfigyelésük egy remekül összerakott film. Minden kapcsolódik, nem maradnak elvarratlan szálak, minden értelmet nyer a végére. Mindezt úgy, hogy a lenyűgöző látvány mellett a sztori a kicsiket és nagyokat is ugyanúgy szórakoztatja. Míg a felnőttek a gengsztervilág és a korrupció által teremtett helyzeteken és a remek kacérkodós poénokon mulatnak jól, a kisebbeket leköti a vicces lények csetlése-botlása és a vég nélküli kergetőzés parkokon és állatkerteken keresztül.
A látvány mind a varázsvilág, mind a húszas évek Amerikájának tekintetében tökéletes. A díszlet, a ruhák, az autók, akár egy tipikus gengszterfilmben, miközben a másik oldalon ott vannak a pálcasuhintásra könnyedén újjáépülő házak, a képzeletbeli, színes állatok és a különféle mágiával operáló varázslók. Elsőre furcsa lehet ez a kettősség, de teljesen jól működik, egy idő után már szinte természetes lesz, hogy bőröndökbe bujkálnak a főszereplőink vagy a bank páncélterméből egy másodperc múlva már az utcán találjuk magunkat.
A főhősök pont annyira bonyolult karakterek, amennyire egy ilyen történet megkívánja. Eddie Redmayne teljesen hihetően adja elő a csak az állatainak élő, kissé elvont professzort és még a legnevetségesebb jeleneteknél sem esik ki a szerepéből. Tina Goldsteint, az ex-varázslónyomozónőt játszó Katherine Waterston épp eléggé tűnik karrieristának, mégis megértőnek, amikor társai sorsáról van szó. Alison Sudol, azaz Queenie Goldstein pont annyira butuska, hogy az még ne legyen idegesítő. Dan Fogler Kowalskiként az a szórakoztató sidekick, akire minden filmes hősnek szüksége volna, a szomorú szemű Colin Farellt pedig végre egy gonosz karakter bőrébe bújva láthatjuk.
Az alkotók egyébként nem terveznek megállni egy résznél, további néggyel bővítenék a mágus kalandjait a közeljövőben. Bőven van lehetőség a szériában, és ha így sikerül kihasználni, mint a Legendás állatokban, akkor bizony most egy igazi kultuszsorozat első darabját láthattuk. A filmet mindenkinek ajánlom, legyen gyerek vagy felnőtt, Harry Potter rajongó vagy laikus, garantáltan jól fog szórakozni.
Ezekben az időpontokban nézheted meg 3D-ben a Savaria moziban.
