Pár napja nyilvánosságra került az egyik randiapp felmérése, amiben azt kutatták, hogy melyek azok a foglalkozások, amikkel egyértelműen tarolunk a másik nem körében. Jelenleg első helyen a jogi szakma képviselői állnak, mindkét nemből a legtöbben ügyvéddel szeretnének összejönni. A nők szemében előkelő helyet foglalnak el az elemzők, a mérnökök, az értékesítők és az orvosok is. A férfiak a jogászon kívül szívesen járnának dizájnerrel, tanárnővel, marketingessel vagy doktornővel. De fontos egyáltalán a foglalkozás a párkeresésnél? Vagy mindez másodlagos, ha megvan a közös szimpátia? Mi nem vagyunk randioldal és kérdőíves kutatást sem végeztünk, viszont Vas megyei fiataljaink szívesen megosztották velünk a véleményüket a témában.
Nem ezen múlik
A megkérdezettek nagy része egyáltalán nem tartja fontosnak a párkeresésnél a potenciális jelölt foglalkozását. Legtöbben nem konkrét szakmát emeltek ki, hanem azt nem bírnák, ha a párjuk sokat lenne távol vagy kevés szabadidővel rendelkezne. „Az az egy zavarna, ha olyan munkája lenne, ami miatt hetekig lenne messze, az hosszú távon szerintem fenntarthatatlan és nagy baj. De ezen kívül nálam ez szerintem nem fontos” – mondja Árpi. Enikő azt tudja, milyen szakma képviselőivel nem randizna. „Igen, azért valamennyire számít annak ellenére, hogy a szerelemben nem ez a döntő. Én például kerülném/kerülöm a pincéreket, pultosokat, modelleket. A pincér folyamatosan dolgozik, sosincs szabad ideje. Én nem szeretném, ha pl. egy buliba pultosként dolgozna a barátom, ahol mindenféle részeg csaj nyomul rá. A modellek túl beképzeltek. Nem ismerek egy olyan fiút sem, aki nem lenne nagyképű és modell.” Zorka és Tamás a sok utazással járó munkaköröket nem tartja összeegyeztethetőnek egy komoly kapcsolattal. „Sok olyan, egyébként jól hangzó álláshirdetést látni, ami sok utazással, rövidebb-hosszabb külföldön tartózkodással jár. Rövid távon el tudnám viselni, ha a páromat csak pár hetente látnám, de szerintem ez család mellett már kivitelezhetetlen” – mondja a lány. „Nem tudnék olyan lánnyal összejönni, aki a karrier érdekében sok utazást és túlórát bevállal. El kell dönteni, hogy kapcsolatot vagy karriert szeretne. A kettő együtt sokszor nem működik” – ért egyet a fiú. Ákos kissé komolytalanul közelítette meg a témát, de a lényeg ugyanez. „Egy kitételem van: ne legyen űrállomáson mindenes. Mert akkor sosem lesz itthon.”
Igenis fontos
Van, akinek meghatározó a szakma kérdése a párkapcsolatban. „Valamilyen szinten számít is, meg nem is. Nem ez alapján választottam, de nem is olyan közegben ismerkedtem, ahol mondjuk egy asztalost tudtam volna összeszedni. Meg nem is tudok elképzelni olyan szakmájú pasit, ami tök más ’színvonal’ az én munkámhoz képest” – fejtette ki Melinda. „Nekem – még ha nem is vallom be magamnak néha – fontos, hogy a lány mondjuk ne egy soron legyen melós, mert előbb vagy utóbb kibuknak a különbségek. Tök más közegben mozgunk, más ingerek, élmények érnek nap mint nap, ez zavaró lesz” – mondta András. „Kell, hogy hasonló legyen az érdeklődésünk – így Adri. – Egy teljesen különböző emberrel nem lehet együtt lenni, olyannal, akinek más a baráti köre, más társaságban mozog, mint én.”
Ambíció és a munkaszeretet
Többek szerint nem a végzettség, hanem az ambíció, a szorgalom és a tenni akarás a lényeg. „Azt hiszem, hogy nem számít – kezdi Ica. - A vőlegényem épp nem dolgozott mikor összejöttünk. Inkább az számít, hogy mennyire ambiciózus. Egy gyári munkás is kijárhatja a ranglétrát és kerülhet előbbre. Viszont azt nagyon fontosnak tartom, hogy szeresse, amit csinál és egyfajta hivatásának is tekintse. Az is fontos hogy olyan helyen dolgozzon, ahol értékelik, mert ha nem szereti, amit csinál az a mindennapjain is meglátszik. Viszont a sztereotípiák szerintem még mindig élnek, mindig menő az orvos- ügyvéd-mérnök hármas. Pedig az számít, hogy amit csinál, abban jó legyen.” Elvira szerint a jó szakma aranyat ér. „Szerintem manapság egy jó szakmunkás minimum annyira megbecsült, mint egy mérnök. És nagyon jól tud boldogulni. És az, hogy szakmát tanult, nem jelenti azt, hogy buta lenne. Főleg, ha jó abban, amit csinál és szereti is.”
Házi nyúlra?
Itt most nem a munkahelyi kapcsolat a hangsúlyos, hanem az, hogy tudnának-e a fiataljaink egy ugyanolyan vagy hasonló szakmában dolgozó párral hosszabb távon együtt élni. „Ez nehéz kérdés, attól is függ, mennyire tudjuk függetleníteni magunkat ettől. Egy dolog van, ami nekem nem menne, hogy pont ugyanott dolgozva legyünk együtt. Napi 24 óra szerintem még a legjobb kapcsolatot is megmérgezné, illetve én biztos nem bírnám” – osztotta meg velünk Ádám. Norbert csupán egy problémát lát ebben. „Tudnék, amennyiben nem beszél folyton erről a sz*rról.” „Ha a párom ugyanazt csinálná, mint én, sosem találkoznánk. Úgyhogy ez nálam nem opció” – zárta nevetve a témát Bianka.
Ti hogy látjátok? Számít vagy sem a szakma a párkapcsolatban?
