A Gyöngyös-sík mindig képes meglepni minket, ezúttal a Szombathelytől 8 kilométerre fekvő Balogunyomban jártunk. A település mai formáját Balogfa és Nagyunyom egyesítésével érte el, előbbi egykori Balog nevű birtokosa után kapta a nevét, utóbbi elnevezése pedig a szláv Unin személynévből eredeztethető.
Nagyunyomot egy oklevélben említik először, 1318-ban, akkor még Vnon alakban. 1340-ben tűnik fel ismét, akkor Hunyan formában, majd 1346-ban Eghazas Vnyan alakban említik. 1356-ban és 1410-ban a Vnyan megnevezést használták, ami 1430-ra egy kicsit változott, akkor épp Wnyanként szerepelt.
A Posavnyan név 1434-ben tűnik fel, 1468-ban pedig Posa Wnyan és Posa Wnym megnevezések jelölik a települést az egyes forrásokban. 1480-ban már Nagwnyan elnevezéssel, a falu ősi birtokosa az Unyani család volt.
Nagyunyom templomát a Mindenszentek tiszteletére szentelték, az épület a 12. században épülhetett, de átalakították. A templom alatt egy kripta rész található, a legendák szerint itt nyugszik Akacs Mihály is.
Balogfát először Bolkfalua néven említik először, 1356-ban, később 1456-ban, 1476-ban és1485-ben is Balogfalvaként tűnik fel az írásos forrásokban.
Balogfa birtokosa az Ányos, Nagyunyomé pedig az Akacs család volt 1549-ben. 1787-ben Balogfát a Zanathy, Nagyunyomot a Zobothin, Héraházát pedig a Gindli családok kapták meg. 1836-ban már a Gyorffi, Zanathy, Geszti és más családok birtokolták Balogfát, Héraháza maradt a Gindliké, Nagyunyom pedig a Szegedy, Vajda, Eörsy és Misky családoké lett.
1826-ban özvegy Akats (Akacs) Gáborné Nirobosz Terézia a korábbi földszintes kúriaépület felhasználásával klasszicista kastélyt építtetett Balogfán. A jelenlegi formáját 1880-ban érte el az épület, ekkor dr. Borsits (Borsics) Béla tulajdonában állt. A kastély leghíresebb tulajdonosa azonban mégis Akacs Mihály, Vas vármegye táblabírája volt, róla Balogunyomban és Szombathelyen is utcát neveztek el.
1842 körül Sényi Gábor kastélyt építtetett Nagyunyomban, ő I. Ferenc Józseftől, az Osztrák-Magyar Monarchia első uralkodójától kapott bárói címet, így nyerte el a családja a nagyunyomi előnevet.
A 19. században Héraházát Balogfához csatolták, 1949. január elsején pedig egyesítették Balogfát és Nagyunyomot is.
