Persze a védők - nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek - felvették a harcot, melynek áldozatainak száma november 4-én a fővárosban 135 volt. A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg.
Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51-en eltűntek. A forradalomban való részvételért kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt. Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót. Szilágyi József, Nagy Imre személyi titkárának ügyét elkülönítették, őt 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter pedig a per tárgyalása előtt máig tisztázatlan körülmények között meghalt a börtönben. A megtorlás részeként ezrek kaptak börtönbüntetést, internálást.
Lechner Ferenc, a szombathelyi MÁV Járműjavító akkoriban 21 esztendős villanyszerelője, ma már az 56-os Szövetség országos elnökségi tagja honlapunknak elmondta, hogy a forradalom lángja október 27-én ért Szombathelyre.
A MÁV Járműjavítóban részese lehettem a kb. 1000 ember előtt lezajlott alakuló munkásgyűlésnek. Akkoriban a mi vállalatunk volt a város legtekintélyesebb, legkvalifikáltabb üzeme. Mi mutattuk az utat a forradalom teljes kiteljesedésének Szombathelyen. Jómagam nemzetőrként biztosítottam a munkástanács zavartalan működését. Nálunk fegyveres harc nem fejlődött ki, viszont a tömeg erejével hajtották végre a hatalomátvétel minden apró részletét. A helyi ügyek békés, de határozott lefolytatásában Dr. Welther Károly, a helyi nemzeti bizottság elnöke mellett Füzesi József és Tóth Imre vállalt oroszlánrészt.
Úgy nézett ki, hogy minden egyenesben, Szombathelyen is győzött a forradalom, ám november 4-én a legszomorúbb napra ébredt a város. Ezen a hajnalon lőtték le két közvetlen, velem egyidős munkatársamat. Ez egy rendkívül tragikus reggel volt és a folytatás is szörnyű volt, elszomorított bennünket, de ameddig lehetett mi továbbvittük a munkástanács zászlaját – tette hozzá Lechner Ferenc.
Hatvan évvel ezelőtt, 1956. október 23-án tehát békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a Rákosi nevével összefonódó kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. A forradalom a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Kimenetelét a szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, négy nappal azután, hogy a Nagy Imre vezette magyar kormány kinyilvánította Magyarország semlegességét és felmondta a Varsói Szerződést.
November 4-én az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, a szovjet csapatok bevonulásának évfordulóján az áldozatokra emlékezünk. Ezt a napot a kormány 2013-ban hivatalosan nemzeti gyásznappá nyilvánította.
