A mackós külsejű 64 esztendős kiváló úszóedzőt sokan ismerik, akik a Fedett uszodába hordják csemetéiket, hiszen Gergő bá nagyon sok kis szombathelyi ovist és kisiskolást megtanított már úszni és vízilabdázni. Nem sokan tudják róla, hogy első diplomáját katonai főiskolán szerezte Budapesten, aztán még büntetés-végrehajtási intézetben is dolgozott nevelőként. Átadása óta – kisebb, nagyobb kitérőkkel – a Fedett uszodában tevékenykedek.  Vele beszélgettünk.

Hogyan lesz valaki versenybíró?
Ahhoz, hogy valaki idáig jusson, sokat kell az úszással foglalkoznia, persze versenyeken bíráskodni is kell, majd kell tenni egy vizsgát, aztán rendszeresen részt kell venni úszóversenyeken. Egyre feljebb kell jutni a ranglétrán, hazai versenyeken, majd meghívásos alapon nemzetközi eseményeken is részt kell venni. 

Milyen volt a vizes vb hangulata?
Szenzációs. Azt gondolom, hogy nagyon jó volt a szervezés, izgalmas versenyeket láthattunk.

És a versenyzők?
A versenyzőket két csoportra oszthattuk, volt, aki hobbiból úszott és jó bulinak tartotta, hogy Budapesten lehetetett, de olyan is volt, aki szívét-lelkét kitette a győzelemért. 

Idősek és még idősebbek?
96 éves volt a legidősebb hölgy és 95 esztendős a legöregebb férfi, sokan nem álltak orvosi felügyelet alatt, olyan is akadt, aki pacemakerrel úszott. Fantasztikus az a kitartás, küzdeni tudás, amivel egyesek rajtkőre álltak.

Ugyanazok a versenyszámok szerepeltek a programban, mint a vizes VB-n?
400 vegyes- és az 1500 méteres gyorsúszás kivételével minden szám szerepelt a masters VB-n is, igaz a váltók esetében ,,csak” 50 méteres staféták voltak. 

A magyarok szereplését figyelemmel kísérte? 
Természetesen, az idősebb korosztályban, főleg a 60 év feletti hölgyek szerepeltek jobban, a fiatalabbak nem. Hozzám a vízilabda áll közelebb, mivel fiatal koromban én is pólóztam, így aztán nagyon örültem a mieink aranyérmeinek. 

A Fedett uszodában beszélgetünk, ez a második otthona?
A Fedett uszoda az otthonom, többet vagyok itt, mint otthon. Gyakorlatilag, amióta megépült az uszoda, az 1980-as évek eleje óta itt vagyok már,. Edzőként dolgoztam a Vízmű SC-nél egészen 1991-ig, majd Veszprémbe kerültem, ott is edzősködtem, aztán egy kis kitérő jött az életemben, az egyik börtönben nevelőként, majd biztonsági tisztként is dolgoztam. Ezután egy 2. osztályú vízilabda-csapatnál edzősködtem, majd, amikor megalakult az AVUS, Juhász Tibor visszacsalogatott ide. 

Úgy látom, a gyerekekkel nagyon szeret foglalkozni. Hamar megtalálja velük a közös hangot? 
Igyekszem és az uszodában talán könnyebb is. Tiszta szívemmel foglalkozom az ovisokkal, de az 1-5. osztályosokkal is, a kötelező oktatás keretében. Ez a hobbim és a szerelmem is. Nagyon jó érzés, hogy megismernek még ennyi év után is, és már a volt úszók is idehordják a gyerekeiket. 

Tanítványai közül kire a legbüszkébb?
Zalka András 50 és100 mellen korosztályos bajnok volt, rekordokat állított fel.  Rá nagyon büszke vagyok, de nagyon örültem akkor is, amikor az AVUS feljutott az OB I-be. Szerintem a bennmaradás, a megkapaszkodás az erősítéseken múlik majd. Szombathelyen nagyon jó az utánpótlás-nevelés a vízilabdában, ugyanakkor nagy gond, hogy a legtöbb szülő ,,csak” azért íratja be a gyereket vízilabdára, hogy a kicsi megtanuljon úszni, aztán amikor ez megtörtént, nagy a lemorzsolódás. 2 év múlva 10-20 gyerek marad, de ők már kitartanak. Úszásban sajnos nincs nagyon utánpótlás, kegyetlen sport, sokat kell szenvedni. 

,,Minden gyerek tanuljon meg úszni?”
Igen, abszolút, egyetértek a kormányszlogennel, de én még kiegészíteném azzal, hogy minden gyereknek 2-3 évet kellene rendszeresen úszni. Az úszás Az életben is sokat segít, rendszerességet, egészséget, kitartást jelent.

Hogyan tovább? 
Továbbra is maradok és oktatok, amíg csak lehet.