Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.) magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem. Erdélyben fejedelemmé választották, ami a Diploma Leopoldinum után nem volt jogszerű aktus. Az ónodi országgyűlésen a rendek vezére címet kapta. Ezután a leggyakrabban használt címe a dux et princeps volt, ami nem „vezérlő fejedelmet” jelent, hanem vezető és fejedelem értelmű, két különböző eredetű cím összetétele. *A „vezérlő fejedelem” megnevezést 19. századi jogtörténészek találták ki, azóta ez a téves értelmezés közkeletűvé vált.
Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes állami függetlenségét kívánta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, aminek tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja I. Rákóczi György és II. Rákóczi György, továbbá apja I. Rákóczi Ferenc is erdélyi fejedelmek voltak.
Szabadságharca nem érte el a kívánt eredményt. A magyarság szemében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább, mivel a szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, és végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett.
