2014-ben a John Wick első része a nem túl szövevényes történet és a hollywoodi produkciókhoz képest alacsony költségvetés ellenére rövid idő alatt hatalmas sikerre tett szert. Hiába ment végig az összes akciófilmes klisén, a kutyáért és az autójáért gyilkoló férfi története nem volt unalmas. Sőt, épp ellenkezőleg. A John Wick úgy tudott valami újat mutatni, hogy közben fejet hajtott a klasszikus akciófilmek előtt. A sztori már az első részben is kereknek tűnt, így nem igazán értettem, hogyan lehetne ezt a dolgot tovább fűzni úgy, hogy ne hasson izzadtságszagú, csak az első rész sikerét meglovagoló felesleges folytatásnak.

Nos, a második felvonás talán még izgalmasabbra sikeredett, mint az első. Az alapszituáció ugyanaz, Keanu Reeves jön, verekszik, lő, autózik, keveset beszél. Mindenki, aki az útjába áll meghal, a főhős pedig a végén elsétál egy kutyával az oldalán. Azonban a második rész képes még fokozni az izgalmakat és bemutatja azt a kasztokra osztott gengsztertársadalmat, amiről az első rész alapján csak sejtéseink lehetnek. A körökre bontott birodalomban mindenkinek megvan a maga helye és faladata, saját kommunikációs csatornán üzennek egymásnak, a különleges szolgáltatásokért egyedi valutában fizetnek, és ha valaki megszegi a szabályokat, nincs menekvés.

John Wick (Keanu Reeves), miután az orosz maffiózóktól visszaszerzi az időközben teljesen leamortizálódott autóját, úgy dönt, végleg visszavonul és újdonsült kutyájával elkezdi élni nyugalmas remete életét. Azonban egy este becsönget hozzá egy régi ismerős, Santino D'Antonio (Ricardo Scamarcio), az olasz maffiózó keresi, aki arra kéri, hogy végezzen a nővérével, így ő a nő helyére kerülhet a legfelső körben. Wick ellenkezne, de köti egy véreskü, így Rómába utazik, hogy elvégezze a feladatát. Azonban arra nem számít, hogy ebből a játszmából nincs menekvés, a szabadulás egyetlen módja a halál. Ez pedig John Wicknek nem opció.

Az első részt David Leitch és Chad Stahelski kaszkadőrből lett rendezőpárosa jegyezte, a folytatásra azonban már csak Stahelski maradt, de ez semmit nem ront az akciójeleneteken. Sőt, a lassabb tempó, az egy-egy hentelés utáni hosszabbra hagyott szünetek még jót is tettek a filmnek. A párbeszédek most sincsenek túlnyújtva, főszereplőink ezúttal is maximum egy összetett mondatban kommunikálnak egymással, viszont a világ minden nyelvén képesek azonnal megszólalni.

Keanu Reevesnek nagyon jól áll a baltaarcú, öltönyös bérgyilkos figura, maga mellé pedig olyan szereplőket kapott, mint Laurence Fishbourne, Franco Nero, Ruby Rose vagy Cammon, a rapper. A rajongók számára jó hír, hogy a történetet nyitva hagyták, így az említett nevek egy részét még viszontláthatjuk a harmadik rész stáblistáján.

A John Wick: 2. felvonást jó szívvel ajánlom az első rész rajongóinak, a klasszikus akciófilmek kedvelőinek, és mindenkinek, aki egy kis akcióorgiára vágyik.

Ezekben az időpontokban nézheted meg a Savaria moziban, ezekben pedig a Cinema Cityben.