Szombat délelőtt ismét látogatható volt egy napra a sorokpolányi kastély és a hozzá tartozó birtok. Nem csalódtunk a látványban…
Egy kis kastély-történelem
A kastély alapjának tekinthető első rezidencia tulajdonosai a Bátsmegyeyek voltak. Az épületet először egy 1664-es okirat említette. Bátsmegyey Lászlótól fia, György örökölte az épületet, akitől lányára Terézre szállt a kastély. Mivel az ő férje Rumy Lázár volt, így a rezidencia a Rumyak kezére került. Egy 1775-ös feljegyzés szerint a kőből épített kastély felső szintjén tíz szoba, egy konyha, és két mellékhelyiség volt, míg az alsó szintet pincének használták.
Rumy Antal adósságai miatt a kastélyt 1820-ban eladta báró Mikos László tanácsosnak. Halála után fia, (I.) János Vas vármegyei főszolgabíró örökölte az uradalmat, akitől 1855-ben Ede báróra szállt az ingatlan. A hagyatéki leletár szerint a fazsindellyel fedett kastély tizennégy szobából, egy konyhából, egy pincéből és három kamrából állt. A rezidencia angolkertjét 1858-ban alakították ki.
1891-ben a kastély ismét új tulajdonoshoz került, a Szapáry családhoz, akik teljesen építették. De nem tudhatták sokáig maguknak, adósságaik miatt 1916-ben eladták Gött Gyulának. Tőle Haupt-Buchenrode báró vásárolta meg. Egy 1919-es összeírás szerint az épület ekkor 26 szobából, 8 személyzeti lakásból, 2 konyhából állt. Ehhez még hozzájött egy kastélypark és egy kiskastély is. A báró 1927-ben jelentősen átalakítatta a rezidenciát és a hozzá tartozó birtokot is. A tulajdonos a II. világháború alatt elhagyta a kastélyt, amit a Szovjet parancsnokság később hadikórházként használt.
A kórház megszűnése után, 1946-ben a község kapta meg az épületet. A kiskastélyban pedig boltot és kocsmát üzemeltettek. A volt rezidenciában 1947-től népi kollégium működött, majd itt kapott helyet 1953-ben a DISZ- és párhelyiség is.
Az 1950-es évek közepétől általános iskola és óvoda működött itt, egészen 2002-ig, amikor az épület Kolos László dán állampolgár tulajdonába került, akit 2012-re teljesen helyreállította a patinás épületet.
