Mikor a full arany díszletben a full arany asztalon megcsillant a kokó, aztán koccantak a piásüvegek sejthettük, hogy nem egy hagyományos Tartuffe-darab kerekedik ki ebből, de Parti Nagy Lajostól valahogy ezt várja az ember. De tőle eltekintve is ez a Molière egy örök klasszikus, több száz éve a színpadon van és most végre Szombathelyen is, Béres Attila rendezésében. Ez tipikusan az a darab, ami egy az egyben beszív, és nem enged, hogy a végén az Ocho Macho legklasszabb slágerénél ébredjen rá az ember, hogy elröppent három óra.  Na, így kell ezt csinálni!

Az előadás motorja a szöveg, ami úgy döngeti ezeket az arany falakat, ahogy nem szégyelli. Kimért, modern és archaikus, de eléggé hétköznapi ahhoz, hogy feloldódjon benne néző, és a magáénak érezze. Élvezet hallgatni Bajomi Nagy György monológjait, és szétröhögtük magunkat a babázásból éppen visszatérő, cserfes komornát alakító Csonka Szilvián. A szövegen túl a dramaturgia is ütős, a történet pedig éppen olyan aktuális, mint születése idején. Ezért jó ez, mert nem kell lenyűgöznie a díszletnek vagy jelmeznek, megy ez magától, az egyik poén rakódik a másikra, hétköznapi fricskákkal, kicsi mondanivalóval. Teljes mértékben emészthető a Béres-fél Tartuffe, jó kikapcsolódás egy húzós nap után.

A gazdag Orgon befogad a házába egy idegent, Tartuffe-öt, aki elsőre erélyes és vallásos tanító benyomását kelti. Orgont annyira az ujja köré csavarja Tartuffe, hogy bármit megtesz neki, még az egyetlen lánya kezét is neki szánja. Pedig szegény Mariane éppen Valérbe szerelmes. Közben megbonyolítja a dolgot, hogy bár Orgon vakon megy Tartuffe igéi után, ő kikezd a feleségével, Elmirával, csak éppen maga a férj nem hisz neki, mikor az asszony bemártja Orgonnál szeretett vendégét. Aztán kezdődik a nyomozás, hogy kiderüljön ki sáros és ki nem, de sajnos Orgon ráíratja az összes vagyonát közben Tartuffe-re. A trükk sem marad el és a pikírt, bugyitépő csel a lelephezéséhez. A végét nem lőjük le, mert érdemes megnézni, ha már annyira lokálpatrióta a szombathelyi közönség, Béres Attila nekik is szolgál meglepetéssel…

Egy szavunk sem lehet a szereposztásra: Mertz Tibor hatalmasat alakít Tartuffe-ként, ahogy Bajomi Nagy György is hozza a tőle várt profit. Nagyon örültünk, hogy Csonka Szilvia visszatért a színpadra, rögtön egy hozzá nagyon illő szerepben. Nagy Cili a cseles asszonyként bizonyítja férjének az igazát, Edvi Henrietta szerelmest és apjának bólogató lányt játszik. Aztán ott van még nagymamaként Németh Judit, nagybácsiként Orosz Róbert, fülbevalós focidrukkerként Jámbor Nándor, végrehajtóként Kelemen Zoltán, titkárként Matusek Attila, és szerelmes ifjúként Kenderes Csaba. 

Mi nagyon bírtuk ezt az újrahangszerelt, nagyon mai, nagyon fricskázós Tratuffe-öt, ajánljuk mindenkinek.

„Ha a komédiának az a hivatása, hogy az emberek hibáit megjavítsa, nem látom be, miért volnának kiváltságos hibák. Ez itt – (az álszenteskedés) – minden egyébnél veszélyesebb következményekkel jár az államban; és láttuk, hogy a színház igen hathatós eszköze a javításnak. Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk...” (Molière: Előszó a Tartuffe-höz. 1669.)