A Magyar Hősök Emlékünnepe Május utolsó vasárnapján tartják az emlékezést, azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért. Az ünnepen katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási megemlékezést tartanak Budapesten, rákoskeresztúri Új köztemetőben a magyar katonahősök emlékművénél, valamint a Hősök terén, a hősök emlékkövénél.
Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére. Abban az időben állt fel a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, melynek feladata a települések emlékmű-állítási programjának lebonyolítása volt. Az egyik legismertebb alkotás az összes elesett első világháborús katonára emlékeztető hősök emlékköve, melyet 1929-ben avattak fel a budapesti Hősök terén a Millenniumi emlékmű előtt.
A Hősök emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk[3] rögzítette, mely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját (...) a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”. Ennek ellenére az ünnepet 1945-től, a kommunista időszakban nem tartották meg.
A rendszerváltás után újra lehetett ünnepelni az elesett magyar katonákat, majd a 2001-ben elfogadott LXIII. törvény[1] a korábbi ünnep körét hivatalosan is kibővítette mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”
.JPG)
Emlékezés Szombathelyen Vasárnap, a Március 15. Téren tartotta Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata a Magyar Hősök Emlékünnepe alkalmából szervezett városi megemlékezését, mely - Puskás Tivadar polgármester és több szombathelyi képviselő jelenlétében - az Országzászló katonai tiszteletadással történő felvonásával kezdődött.
Az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred díszszakasza magabiztosan és fegyelmezett rendben prezentálta az ilyenkor szokásos katonai protokollt, majd a Szombathelyi Reguly Antal Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola diákjai színvonalas ünnepi műsorral emlékeztettek mindannyiunkat hőseinkre.
Az ünnepi beszédet Vas megye kormánymegbízottja, Harangozó Bertalan mondta, aki a bevezetőben azt értelmezte, hogy mit jelent hősnek lenni, illetve azt, hogy amennyiben megkérdeznénk az embereket, meglepődnénk mennyien említenék a hősök között az 1. és 2. világháborúban elesetteket, pedig sok településen megtalálhatóak emlékművek, hiszen nincs magyar család, akinek ne lennének hősei, hősi halottai.
Sokáig nem engedték, hogy emlékezzünk nagyapáinkra, dédapáinkra, mígnem 1989-től újra szabadon tisztelhetjük meg őket, ma pedig mindenkire emlékezhetünk, aki életét áldozta a hazánkért. Ezen a napon főleg a 2. világháború elesett katonáira emlékezünk, akik a kötelességteljesítés, a küzdelem hősei, pedig nagy többségük nem is akart hős lenni, de mentek a háborúba, mert menniük kellett, aztán elestek Doberdónál, Galíciában, a Don-kanyarban – fogalmazott Harangozó Bertalan, aki arra is felszólított, hogy ,,emlékezzünk szombathelyi katonahősökre, mert a ma élők emlékezete ad értelmet hőseink áldozatának. A tisztelet pedig nemcsak az elesetteknek, hanem a hazatérőknek, a munkaszolgálatosoknak is jár."
Ezt követően személyes emlékeit is megosztotta, mert, mint mondta, mindenki érintett, így nagyapja, Harangozó István révén Ő is.
Az 1885-ben Szentpéterfán született póttartalékos tüzér 1914-ben bevonult, 4 év hadifogság után hazajött, de ő is hős, előtte is fejet hajtok, közben pedig mindenkit arra buzdítok, hogy keressék fel hős családtagjaikat, és keressék fel azt a sok száz temetőt, ahol egy szál virággal fejet lehet hajtani hazánk hősei előtt - tette hozzá a kormánymegbízott.
Ezt követően a névtelen hősök előtt tisztelgő Március 15. téri emlékműnél koszorút helyeztek el a kormányhivatal, a Vas megyei Közgyűlés, a város, a Fidesz, a Jobbik, a nyugdíjasok szervezetei és a díszelgő feladatokat ellátó rakétaezred nevében is.
Az ünnepség ezúttal is az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred díszmenetével zárult.
Az ünnepi programban Szombathely Város Fúvószenekara is közreműködött.
