Néhány hét és megkezdi felkészülését a Haladás VSE-Sportiskola női röplabda együttese, amely az elkövetkezendő szezonban a legmagasabb osztályban szerepel. Legutóbbi aranyérmét nem érdemtelenül nyerte meg a szombathelyi csapat, ehhez pedig kiemelkedő teljesítménnyel járult hozzá Horváth Dóra. A tehetséges ifjú játékossal közösen tekintettünk vissza a zöld-fehér alakulat 2016/17-es évadára.

A szezon során több ízben is beszélgettünk arról, hogy milyen helyezést érhet el a Haladás. A dobogót akkor is lehetséges célként említetted, illetve reményednek adtál hangot, hogy akár bajnok is lehet a csapat. Elégedett vagy így utólag?

Nem csak az aranyérem miatt mondhatom azt, hogy igen. Hiába kellett szinte a nulláról csapatot építenie a szakvezetőknek, mérkőzésről-mérkőzésre jobban játszottunk. Pedig az elején senki nem gondolta komolyan, hogy az első helyen végezhetünk, de úgy érzem teljesen megérdemelten sikerült megvédenünk a bajnoki címünket. 

Mekkora szerepe volt ebben a visszatérőknek és a fiatal játékosoknak?

Kicsit reklám ízűnek tűnhet a válaszom, de mindenki hozzátette a magáét a sikerhez. Merklinné Zubor Enikő, Mikos Patrícia és Mohl-Benesóczky Anna rutinjára nagy szükségünk volt, a fiatalok pedig a lendületet és a harcias hozzáállást dobták a közösbe. Sokat számított, hogy nem csak csapattársak, hanem barátnők is vagyunk. Nagy volt az összhang, a lelkesedés és persze a sok edzés is nélkülözhetetlen volt a végső sikerhez.

Mucsi Péterrel többször is beszélgettünk a csapat szerepléséről.  Ő mondta, hogy a Haladás megérett a nagyobb kihívásra. Szerinted is így van?

Igen, főleg ha az alapszakaszbeli találkozókat nézzük. A Pécs és a Balatonfüred mellett a Haladás volt esélyes az aranyéremre, illetve a Miskolcot is idevehetjük. Ennek ellenére hiába rukkoltunk ki nagyobb sebességgel, vagy pontosabb játékkal, ennél több kell majd az élvonalban.

Mire gondolsz?

Bármely sportágra igaz, hogy megfelelő háttér és alapanyag nélkül nehéz csodát véghezvinni. Nagyon várjuk már, hogy beköltözhessünk az új sportkomplexumba. Mivel már nem csak egy álom, hanem szinte kézzel fogható az épület, bizony szeretnénk már birtokba venni. Aztán a játékosállományt is meg kell erősítenünk, hogy felvegyük a legnagyobbakkal a versenyt, illetve a minőségi munkavégzéshez elengedhetetlen az edzésszámok növelése is. Természetesen az anyagi háttér is nagyon fontos, remélhetőleg felfigyel ránk néhány tőkeerős befektető.

A Miskolc elleni párharc során bemutatott játék mindenképpen vonzó ajánlólevél lehet...

Véleményem szerint is remekül játszottunk. Az élvonal alsóházában bőven megállta volna a helyét az a néhány találkozó. Szerintem egyébként a feljutásért vívott mérkőzéseken nyújtottuk a legjobb játékot - egyénileg és csapatként is. Ráadásul akkor már nem éreztük azt a belső feszültséget, helyette felszabadultan röplabdázhattunk, kötöttségek nélkül.

A legtöbbet fejlődő játékosnak milyen tervei vannak?

Mindenképpen szeretnék maradni, hiszen ezt a célt tűztem ki magamnak. Nagyon jól érzem magam Szombathelyen, remek csapatnak lehetek a tagja és persze a családom és a tanulmányaim is a városhoz kötnek.

Néhány hétig élvezhetted csupán a nyarat. Mivel töltötted eddig az időd?

Duális gépészmérnöknek tanulok az egyetemen, épp ezért a nyaram sem nevezhető átlagosnak. Tanulok és dolgozok, emellett pedig rendszeresen járok konditerembe, hogy formában tartsam magam. Persze igyekeztem kikapcsolódni is, amennyire az időm engedte - szeretteimmel például leruccantunk a horvát tengerpartra.