Télen az ember bezárkózik, és kissé távolságtartóvá válik. Nem csoda, hogy január végére megnövekszik a depressziósok száma. Talán némi vigaszt jelent számukra, hogy hamarosan beköszönt a várva várt tavasz. A természet életre kel, új szerelmek szövődnek és megvalósítandó álmokat, terveket fogalmazunk meg.

Fekete Linda, a Weöres Sándor Színház művésznőjének is sokat jelent a tavasz. Egyrészt a születésnapja miatt, másrészt a kedvenc madarai végett. Persze nem csak az évszakokról beszélgettünk Lindával, hanem a munkájáról és a magyarok, illetve a brazilok életstílusáról is.

Hamarosan itt a tavasz, várod már?

Nagyon. A tavasz az én évszakom, ilyenkor nagyon szerelmes vagyok mindenbe. Zsongok, mint egy kis méhecske. Már hallottam a madarak ilyenkor szokásos nótáját: nyitnikék, nyitnikék. Illetve nagyon várom már, hogy megérkezzenek a gólyák. Egyrészt nagyon tetszetős öltözékük van, jó a stylistja, másrészt szerintem szerencsét is hoznak. Persze csak a repülő gólyákra vélem igaznak az elméletem. 

Ezek szerint a telet nem igazán kedveled?

Ez nem teljesen igaz, hiszen a decembert nagyon szeretem. A bejgli illata, a karácsony és a szilveszter hangulata, illetve ilyenkor kerül sor a szőlő elfogyasztására, valamint a kis kívánságok megfogalmazására is. Inkább a januárt érzem túl szomorúnak, szürkének és unalmasnak. Lassan megy és olyan érzést vált ki, mintha sosem érkezne meg a várva várt tavasz.

Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy volt szerencséd Brazíliában élni. Miben különbözünk tőlük?

Sokkal nyitottabbak és pozitív szemlélettel élnek. Nem foglalkoznak görcsösen a holnappal, a pillanatot élik meg, lehetőleg minél boldogabban. A magyarok pedig legtöbbször a jövőt félve tervezik. „Amikor lakást veszek” vagy „egyszer megszerzem álmaim állását”. Tervezünk, de elfelejtjük megélni a mai napot, sok szép pillanattól fosztjuk meg magunkat. Úgy is mondhatom, hogy a jövőtől tesszük függővé a boldogságunkat.

Azért van, amiben mi, magyarok vagyunk erősebbek?

Igen, nagyon jót tudunk lelkizni. Kell is és ebben talán nincs párunk az egész világon. A brazilok, bár vidámabbak és a mának élnek, mélyenszántó beszélgetésre nem hajlandóak. Ez olyan védekezési mechanizmusnak tűnhet részükről.

Elsajátítható szerinted a brazil minta?

Nem olyan nehéz, csak szerintem a környezetünk nem alkalmas ennek befogadására. Amikor kiutaztam, sokkal nyitottabb, spontán és könnyedebb voltam. Két hónap alatt teljesen magamba szippantottam azt az életszemléletet. Azt hittem, ha hazajövök átmenthetem az öreg kontinensre is ezt a nézetet. Sajnos csak ideig-óráig tartott, elfárad az ember, és győz a környezet.

Kicsit elkomolyodtál, talán elégedetlen vagy?

Volt egy lista, amibe azt szedtem össze, hogy mivel nem vagyok elégedett, mit változtatnék magamon. Majd menet közben döbbentem rá, hogy nem akarok más lenni. Elfogadtam magam ilyennek és nagyon boldog vagyok.  Nem cserélnék senkivel, szeretem az életem, a bohóságom és a személyiségem is.

Végül essen szó egy gondolat erejéig a szakmáról is. Miben láthat a közönség legközelebb?

Anton Csehov: Ivanov című színdarabjában játszom egy Avdotya Nazarovna nevű nőt, aki 100 éves és soha nem fog meghalni.