Előre bocsátanám, hogy jelen cikknek nem célja, hogy pontosan feltérképezze az eseményeket, időrendbe szedje a fontos döntéseket, lépéseket sem pro, sem kontra. Pusztán „sima”, civil emberként annak szeretne hangot adni, hogy biztos normális a kialakult helyzet? Biztos nem lehet(ett) máshogy csinálni? Biztos, hogy egy demokráciában, Európában, a 21. században ez a dolgok menete?
Az alaphelyzet rém egyszerű. Létezik egy településen, annak korábban talán peremkerületének nevezhető részén egy gyár. A gyárban sokan dolgoznak, sokaknak jelent biztos megélhetést. A gyári termelés azonban hatással van környezetére. A levegőre a kéményén kibocsátott máig vita témáját képező valami miatt, valamint a környékbeli lakókra a zajterhelés okán is. A képlet harmadik eleme maga a város, akinek a foglalkoztatáson kívül a gyár által befizetett adó sem lehet mellékes. Mindez Európában, a kétezres évek elején történik egy uniós tagállamban. Ami miatt azt gondolnánk első blikkre, hogy hol itt a probléma?
Egy gyári termelés minden bizonnyal agyon (jog)szabályozott környezetében csak be kell tartani az előírásokat és ennyi. Vagy mégsem?
Úgy tűnik ez nem ilyen egyszerű. Alapvetően azért, mert az érdekek nem egyeznek. Ja, mi is az érdek? Van, ahol a pénz, van ahol a nyugalom, az egészség, megint máshol a hatalom. Ha a több pénz, bevétel a cél és a jogszabályokat is emberek írták, azaz kijátszhatók, értelmezhetők így is, úgy is (meg eleve majd a bíróság döntsön, x a harmadikon év múlva) akkor már csak egy megfelelő szakember, ügyvéd, jogász szükséges, aki megtalálja a módját a minél több bevételnek. Akkor is, ha kérdéses esetleg környezetvédelmi szempontból a tevékenység. Ha a nyugalom, az egészség az érdek, akkor egyszerűbb a képlet. Legyen tiszta levegő és csend. Minden, ami ezt megzavarja az meg szűnjön meg. Talán a legnehezebb, ha az érdek a hatalom, illetve a pénz is, meg a nyugalom is. Hogy is van az a mondás a szűznek maradnival, meg az egyidejű utódnemzéssel? Hogy nem lehet mindkettőnek megfelelni, ugye?
A gyár állítja, hogy minden rendben, a környéken élők, hogy semmi sincs rendben, a város pedig, hogy minden rendben…. lesz, mert ők segítenek. Ez egyébként a jelen állapot, ez derült ki a legutóbbi lakossági fórumon is. Apró szépséghiba, hogy a tavaly elhunyt, a gyár közelében élő lakó halálának lehetett köze a gyár által kibocsátott szennyezőnek vélt levegőhöz. Meg az is, hogy miért vásárolja fel a gyár állítólag a környező házakat, nem is beszélve a kéményéből éjjel-nappal kiáradó, bizalomgerjesztőnek semmiképp nem nevezhető valaminek. Folytathatnánk a sort még olyan apróságokkal, hogy a körzet korábbi képviselője a jelenlegi szerint nem megfelelően képviselte a lakók érdekeit, hogy valamiért az az ember érzése, hogy sok minden nem kerül nyilvánosságra azokból a miértekből, amik árnyalhatják a teljes képet, stb., stb.
A lényeg viszont az, visszakanyarodva az eredeti gondolatunkhoz, kérdésünkhöz, hogy biztos, hogy egy ilyen ügynek ez az „intézési módja”? A kérdés minden fél részére értendő. Egy multinacionális gyár, aki ráadásul – hál’ Isten – fejleszteni is szándékozik ugyanitt, nem tudott más utat választani? Nem lehetett, kellett volna a prioritásokat máshogy felállítani egy-egy döntés kapcsán? A környéken élők a legmegfelelőbb, leghatékonyabb utat választották érdekeik érvényesítésében? És mit tegyenek, ha elfogyott a türelmük és a bizalmuk, akár jogosan is? A város pedig hasonlóan a gyár kérdéséhez, biztos jó utat választott a problémák kezelésében?
Megválaszolhatatlan kérdések, tudom, csak azt nem, még mennyi ideig fog tartani a mindhárom fél számára megnyugtató állapot elérése? És majd utána visszagondolva ki fogja magát esetleg szégyellni?
