Szinte hihetetlen mennyiségű az a munka, melyet a Savaria Múzeum munkatársaként, illetve magánemberként is elvégzett Czöndör Sándor, annak pedig külön örülök, hogy a Katonatörténeti Kiállítás adhat helyet ennek az tárlatnak. A ,,Hősök éve” rendezvénysorozat keretében nemcsak az 1. és a 2. világháború, de az 56-os események egy-egy kiemelt történését megörökítő kiállítás-sorozat mostani epizódja Jagadics Péter lelkes és fáradhatatlan szervezőmunkáját is dicséri – ezekkel a szavakkal köszöntötte a megjelenteket Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója. 

A kiállítást egyébként Puskás Tivadar polgármester nyitotta meg, aki beszédében emlékeztetett a kormány által 2014-ben elindított Nagy Háborús Emlékév programsorozatára, majd mindenkinek megköszönte azt a tevékenységet, mellyel azon tüsténkedik, hogy a múltat és a múlt emlékeit igyekszik megőrizni. A polgármester személyes élmény felelevenítésével is színessé tette megnyitóját. 

1982 környékén elmentem oda a családommal. Tudtam, hogy egykoron ott temető volt, de akkor, amit ott láttam, a növényzet, az ülepítő medencék, a temető, melyben mintegy több ezren nyugszanak – örök emlék marad. A temető pompája és csendje által méltó módon emlékezhetünk a különböző nemzetek hőseire. Érezhető, hogy az ott eltemetettek mindannyian parancsot teljesítettek, mindannyian hősök voltak – tette hozzá Puskás Tivadar. 

A kiállítás tehát az egykori ostffyasszonyfai hadifogolytáborban használt egykori tárgyakat hivatott bemutatni. Ismeretes, hogy 1915-1918 között Ostffyasszonyfa és Nagysimonyi területén egy olyan hadifogolytábor működött, mely azonos időben mintegy 40-50 ezer embert is befogadhatott, de akár 100 ezer ember is megfordulhatott falai között az 1918-as bezárásáig. Ezt követően, néhány évig még lőszerraktárként működött, majd 1924 környékén szüntették meg véglegesen és adták vissza a területet eredeti tulajdonosainak.  
Kötelességünk emlékezni a múltra, a hősökre – szólított fel Horváth Sándor muzeológus, aki fotókon keresztül mutatta be a kiállított anyagok történeti hátterét. 

A korszakban ez volt a megye legnagyobb települése, hiszen akár 50 ezren összezsúfolódhattak ebben a műtelepülésben. Komplett berendezések, mindenféle technikai eszköz megtalálható volt a barakkvárosban, de pékség, kórház, fertőző osztály, műhely (asztalos, kovács, szabó, cipész, kosárkötő), víz- és csatornarendszer, önálló áramellátás, posta, orvosi rendelő, patika, fürdő, mosoda és rengeteg raktár is működött itt, sőt, az önellátáshoz elengedhetetlen sertésteleppel és veteményeskerttel is rendelkezett – emelte ki ismertetőjében a muzeológus. 

Azt is megtudtuk, hogy oroszok és szerbek építették a tábor nagyon széles sugárútszerű főutcáját, melyet 14 km-es kerítés vett körül. A helyi vasútállomástól vezették le a 2-3 km-es szárnyvonalat, mely ideszállította a különböző nemzetiségű foglyokat. Katolikusok, ortodoxok, pravoszlávok temetkeztek itt, a zsidó sírok pedig jól elkülönülve helyezkednek el az 5601 katona nyughelyéül szolgáló sírkertben. A világháború befejeződése után, 1918 márciusától indulnak haza a hadifoglyok, szeptemberben már csak mintegy 8 ezren vannak, aztán 1918. november 18-án teljesen kiürült a tábor. 

Czöndör János gyűjtő, a Savaria Múzeum munkatársa a frisss.hu-nak a helyszínen elmondta, hogy a több mint 25 esztendőnyi gyűjtés eddigi eredménye méltó otthonra lelt, hiszen a többi között egy angol hadifogoly szerencsepatkója és a számos egyenruha-gomb mellett még cári ezüstpénzt is megcsodálhat a történelem iránt érdeklődő szempár.  
Az ostffyasszonyfai hadifogolytábor tárgyi emlékeit feldolgozó munkára a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) szakemberei is felfigyeltek, így a gyűjtőmunka a jövőben a HIM bevonásával folytatódik.