Nem könnyű középiskolásnak lenni, nem elég, hogy meg kell küzdeni a beilleszkedés és a felnőtté válás problémáival, még a tanárok is néha az őrületbe kergetik az embert. Én sosem voltam egy erőszakos figura, de azért azt megnéztem volna, ahogy valaki jól elagyabugyálja a bunkó gimis töri tanáromat. Tudom, az erőszak nem lehet megoldás, de attól még okozhat vicces pillanatokat (Bud Spencer egy egész életművet épített a műfajra), a lényeg a megfelelő tálalás és a jó időzítés. A Pofoncsatának elég jól sikerült.
Richie Keennek, a Felhőtlen Philadelphia rendezőjének filmje egy pofonegyszerű sémára épít, az árulást megtorlás követi, a bűnösnek pedig vállalnia kell a végső harcot. A sztori szerint Andy Campbell (Charlie Day) a visszahúzódó, halk szavú irodalomtanár egy véletlen folytán szem-, és fültanúja lesz agresszív kollégája, Mr. Strickland (Ice Cube) kirohanásának, ezért az igazgatónál kötnek ki. A kirúgás mindkettőjüket fenyegeti, úgyhogy Campbell a saját bőrét mentve beárulja a nagydarab történelemtanárt, aki persze nem hagyja mindezt annyiban. Bunyóra hívja társát. A nem túl jó kondiban lévő angoltanár a legvadabb dolgokat is képes megtenni, csakhogy elkerülje a balhét, azonban úgy néz ki, a verekedést ezúttal nem lehet megúszni.
Először is tudni kell, hogy egy középkategóriás amerikai vígjátékra ülünk be, így a poénokat is ehhez kell belőnünk. Egyszerű, képünkbe tolt ökörködést, esést-kelést, altesti viccelődést, néhol ronda beszédet és teljesen kiforgatott, túlzásoktól kicsit sem mentes karaktereket kapunk. A film jól operál azzal a felállással, miszerint felnőtt tanáremberek a lehető leggyerekesebb módon próbálják meg elsikálni a dolgokat vagy épp szembenézni velük. A mozi csúcspontja természetesen a várva várt bunyó, ami meglehetősen élethűre és szórakoztatóra sikeredett. Biztosan ti is láttatok már olyan nem túl férfias, de végletekig felhergelt embert, akiről még azt is képesek vagytok elhinni egy pillanatra, hogy igenis le tudja győzni a nála sokkal jobb kondiban lévő ellenfelét. Charlie Day és Ice Cube folyosókon és iskolaudvarokon átívelő verekedés maratonja pontosan ilyen. A tanulság, miszerint néha bizony ki kell állnod magadért, nem túl nyomulósan, de jelen van az egész mozi alatt, a végén pedig az igazi hollywoodi lezárás teszi fel a pontot arra a bizonyos betűre.
Aki bírja az amerikai vígjátékok által képviselt humort, az biztosan élvezni fogja a Pofoncsatát, de az is tehet nyugodtan egy próbát, aki nem nagy kedvelője a műfajnak, hiszen olyan másfél órát kap, amikor nyugodtan kikapcsolhatja az agyát és nincs más dolga, mint élvezni azt, amit a vásznon lát.
Ezekben az időpontokban játssza a Cinema City.
