Sándor András, író, újságíró öt évvel ezelőtt vette a fejébe, hogy ír egy könyvet az internetes társkeresésről. Egész pontosan annak női lélektanáról. Az ok egyszerű, a környezetében egyre többen meséltek különböző történeteket sikeres és kevésbé sikeres, társkereső oldalakon indult kapcsolatokról, Andrást pedig érdekelte, mi motivál egy nőt, amikor ilyen kalandokra adja fejét. Összesen 200 nővel készített interjút, közülük 22 története került bele a nemrég megjelent „Szenvedélyek hálója – Szex és Net, ahogyan a nők látják” című könyvébe.

Hogyan kezd el az ember egy ilyen projektet? Hol találtad az interjúalanyaidat?

Egyszerűen regisztráltam pár oldalra, ennyi.

És jöttek a randi meghívásokat…

Nem, én a bemutatkozásomban leírtam, hogy újságíró vagyok, könyvet szeretnék írni a témáról, tehát világos volt, hogy nem társkereső szándékkal regisztráltam magam. Egyébként is jellemzően én vettem fel a kapcsolatot az általam kiválasztott hölgyekkel.

Könnyen megnyíltak?

Meglepően könnyen. Nem is gondoltam volna, hogy a társadalmi előítéletek, a témával kapcsolatos sztereotípiák mennyire távol állnak tőlük. Kiderült, manapság egyre kevésbé ciki, hogy ilyen módon próbál meg valaki társat találni magának. Azt mondják a megkérdezettek, egy szórakozóhelyen, pohárral a kézben sokkal felületesebb az ismerkedés, nincs igazából lehetőség a másikat egy kicsit is mélyebben megismerni.

Ettől függetlenül a férfiak inkább futó kalandot keresnek ilyen oldalakon, nem?

De, általánosan igaz lehet ez a megállapítás, ugyanakkor van olyan eset is, ami házassággal végződik. Sőt, volt aki már kétszer ment férjhez társkereső oldalon megismert partnerekhez.

És mi a helyzet a profilképpel, illetve leírással? Hiszen nyilván a feltöltött képeken mindenki 185 cm magas, szőke, daliás termetű, vonzó férfi, vagy karcsú, tökéletes alakkal rendelkező nő.

Igen, ebben van valami. Ez az egyik legfontosabb tapasztalat, hogy muszáj a szavak mögé látni. Fel kell ismerni a valódi személyiségét a hirdetőnek. Egyébként elsősorban a férfiakra jellemző, hogy a valóságosnál pozitívabb képet festenek le magukról, de természetesen sok nővel is előfordul, hogy hirtelen vékonyabb lesz, mint a valóságban…

És mi történik akkor, amikor először találkoznak és kiderül a turpisság?

Van, aki udvariasan jelzi, hogy az eltérés mértéke túlmegy a számára elfogadhatónál és nem marad, de olyan példa is szép számmal akad, amikor a találkozás előtt már esetleg hetek, hónapok óta leveleztek, kialakult egy kapcsolat, vonzódás a másik személyisége felé, tehát nem érdekli a nőt, vagy férfit, hogy picit átverték a külsővel kapcsolatban.

Mi az általánosan elfogadott az első szexuális kapcsolat létesítésének időpontjáról? Az internetes társkereséskor szabadabbak az erkölcsök?

Talán lehet mondani, igen. Nagyon érdekes, de olyan esetem is volt, amikor az első randin megtörtént minden, viszont éjszaka a nő nem mert elaludni, nehogy kirabolja a mellette alvó újdonsült párja.

Van ennek a félelemnek valóság alapja, történt ilyen eset?

Sajnos igen, volt, hogy eltűntek értékek a lakásból. Ezért mondtam, hogy az a legfontosabb, hogy habár egy nő képes nagyon vágyni a megértő szóra, az igazi társra, amikor az ismerkedés folyamata zajlik, ne veszítse még el a fejét, legyen nagyon észnél, próbálja meg a leendő partnere jellemvonásait kihámozni a kommunikációból.

Igaz az a vélelem, hogy általában a fizikailag kevésbé vonzó nők és férfiak terepe az online társkeresés?

Na, ez viszont nagyon érdekes, de egyáltalán nincs így. Mondhatom, hogy interjúalanyaim legalább fele kifejezetten bombanőnek számít.

De nekik miért van szükségük arra, hogy ilyen módon keressenek partnert, mikor kis túlzással az utcán egyet csettintenek, és tíz férfi ugrik oda mindenre készen?

Szinte mindenki ugyanazt a választ adta, azért mert odafigyelésre, törődésre, megértésre vágynak. Olyan társat keresnek, akinek fontos a személyiségük, és arra a hétköznapi életben nincs lehetőség, hogy ilyet találjanak, talán pont azért, ahogy kinéznek.

Hogy érzed, megválaszolták a kiinduló kérdésedet a megkérdezett hölgyek? Kiderült, miért veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat?

Beszélgettem huszonéves nőkkel éppúgy, mint hetven fölöttiekkel. Habár minden eset más és más, sőt, a legtöbbször olyan storykat hallhattam, amelyeket csak az élet tud produkálni a képzelet nem, a végeredményben vannak közös pontok is. A nőknél az általános ok az igazi társ megtalálása, amiért regisztrálnak. Hisznek benne, hogy akár a neten keresztüli beszélgetések által nagyobb eséllyel találják meg megfelelő társukat, mint az utcán.

Ez a hit, illetve vágy nem túl erős? Nem torzítja el a valóság megfelelő értékelését?

Ez is egy érdekes kérdés. Volt olyan hölgy, aki képes volt Makóról Gyöngyösre autózni rendszeresen egy férfi miatt, akit nem is ismert igazán. Igaz, volt benzinkártyája… meg egy férje otthon.

Sokan lépnek félre társkereső oldalakon keresztül?

Sokan vannak úgy, hogy azt szeretnék, egy új kapcsolat rángassa ki őket a megromlottból.

Mi a helyzet a férfiakkal? Ki lehetett hámozni az interjúkból, ők hogyan élik meg a partnerkeresésnek azt a huszonegyedik századi változatát?

Kiderült, hogy jelentős az eltérés egy-egy kapcsolat felvétel motivációját illetően a női és a férfi oldalról, tehát elhatároztam, írok egy hasonló könyvet a teremtés koronáinak szemszögéből is. Ez a téma olyan izgalmas, annyira szórakoztató, ráadásul valóságos eseteket dolgoz fel, hogy megéri a befektetett energia.