Emlékek
Emlékszem, amikor gyerekként a televízióban néztem az űrhajós-felkészüléséről készített beszámolókat, majd az űrrepülését. Aztán azt is láttam, ahogy katonai egyenruhában végigvonul mindenki előtt, majd élménybeszámolókat tart. Feszes és magabiztos volt, jól állt rajta az uniformis. Részben ez az élmény is meghatározta, hogy aztán én is hivatásos katona lettem. Aztán már meglett, tapasztalt katonaemberként közel hozott hozzá a sors.
Egy norvég projekt részeként a katonák munkaerő-piaci reintegrációján dolgoztunk együtt. Ő volt a projekt arca, én pedig annak kommunikációs vezetője. Szenzációs élmény volt vele EGYÜTT dolgozni. Fantasztikus alázattal és még mindig katonához méltóan, szolgálatkészen vetette magát a munkába. Ahová csak lehetett jött velem, felkerestünk kisebb és nagyobb helyőrségeket, ahol korábban katonák szolgáltak. Útközben pedig csak sorolta az orosz, az amerikai, a kínai és persze a hazai élményeit, beszélt a kiválasztásáról, a földet éréséről, a pártvezérekkel és Göncz Árpáddal való találkozójáról, de arról is, hogyan becsülik meg az űrhajóst Kínában, az Egyesült Államokban és hogyan hazánkban.
Ahová Bercivel beléptünk, ott mindenki csak széttárt karokkal és széles mosollyal üdvözölte AZ ŰRHAJÓST. Minden 40 év feletti megismerte, a fiatalabbaknak pedig gyorsan odasúgták, hogy KI IS AZ A BERCI. Az ,,én farkasbercim” ugyanolyan készséges és udvarias volt mindenkivel, mint az archív felvételeken, 35 évvel ezelőtt.
Egy hét fent
Farkas Berci és a három szovjet űrhajós 1980. május 26-án megkezdett, egy hétig tartó küldetése számos kísérlet végrehajtását foglalta magába, többségében olyanokat, amelyekhez a súlytalanságot használták ki.
A magyar fejlesztésű Interferon műszerrel azt vizsgálták, milyen hatást gyakorol a súlytalanság az immunrendszerre, ezen belül a vírusfertőzésekkor történő interferon termelődésére.
De tesztelték a szintén magyar fejlesztésű, azóta világszerte használt Pille működését. Ez a szerkezet már képes volt napjában többször, az űrállomáson mérni az űrhajósokat érő kozmikus sugárzást. Korábban erre csak az űrhajósok visszatérte után, a földön volt lehetőség. A tudományos munka keretében fémeket is olvasztottak, hogy kiderüljön, a kristályszerkezet hogyan változik a súlytalanság állapotában. A csapat a földfelszín-megfigyeléseket is végrehajtotta, így vulkánokat, viharokat, ciklonokat vizsgáltak.
Berci egyébként legszívesebben az óceánokat, elsősorban a Dél-Amerikához tartozó Falkland-szigetek körüli áramlatokat figyelte.
Farkas Berci megismertette a szovjet kollégákkal a magyar finomságokat. Tőle tudom, hogy rakott káposztát, libamájpástétomot, füstölt marhanyelvet, babsalátát, fasírtot, sült csirkét és disznósajtot vitt fel. A szovjetek tetszését pedig elnyerte az étel, hiszen minden elfogyott az utolsó falatig.
A küldetést egy emberként leste az ország, az űrutazás részleteiből így az emberek sem maradhattak ki. Nemcsak összefoglaló tévéadásban számoltak be az kozmonauták a küldetésről, de egyik este a magyar űrhajós olvasta fel a gyerekeknek az esti mesét is.
Lent
A földet éréskor egy ,,kis” malőr történt. A fékező rakéták nem indultak be, így a landoláskor az űrhajósokra a gravitáció 30-szorosa hatott. Így a 70 kilós Berci néhány pillanatra bő 2 tonnás terhelést kapott. A leszállás sokkja után ezért mondta állítólag Farkas Berci a magyar televíziónak: „Jól odab...sztak bennünket".
Az utókortól kérem, ne csak ilyen kerek évfordulókon álljunk meg és nézzünk fel rá, hanem a hétköznapokon is, hiszen ő felejthetetlen HŐS. Ő az egyetlen – a szó szoros értelmében vett – HŐSünk, aki itt él, közöttünk. (Itt arra gondolok, hogy nem egy esetben nemzetközi hadszíntéren hősi halált haltak katonáink, tűzszerészeink, akiket aztán a hatályos jogszabályok értelmében a Magyar Honvédség hősi halottjává nyilvántottk - a szerk.)
Addig becsüljük meg, amíg velünk van. Csak azt kívánhatom, hogy éljen sokáig még, hogy írhassak, írhassunk róla még jó sokáig!
A fotók Kiséri-Nagy Ferenc fotóriporter archívumából valók.
