Szombathelytől 10 kilométerre délre, a Sorok-patak partján, a Gyöngyös-síkon terül el Kisunyom, ami Balogunyomhoz hasonlóan egykori birtokosairól, a Hermán nemzetségből származó Unyaniakról kapta a nevét.
Unyom a szláv Unin személynévből eredeztethető, az előtagnak pedig az egykori Nagyunyomtól - ma már Balogunyom része - különbözteti meg.
A település régóta lakott, a határából kőkorszaki és bronzkori leletek kerültek elő, de itt állt az egykori Zsidóvár is. Először 1318-ban említik a falut Unon néven, 1340-ben azonban már Hunyanként szerepel a forrásokban.
1346-ban viszont már Eghazas Vnyan volt, ami 1356-ra Vnyanra rövidült és 1410-ig biztosan így ismerték a falut. 1430-ban tűnik fel ismét az írásos emlékekben a község Wnyan formában.
A Szent Mihály tiszteletére szentelt templomát 1438-ban már említik, a plébániája 1698-ban már virágzott. Az eredeti templomot a 18. században átépítették, ami 1869-ben leégett, de ezek után újjáépítették.
Kisunyomban Ressig Ede, Vas vármegye főispánja építtetett "U" alakú kastélyt magának a templommal szemben. 1910-ben a településnek 484 magyar lakosa volt.
