Ricardo Bofill, spanyol építész 1973-ban botlott bele egy elhagyatott cementgyárba Katalóniában, Spanyolországban. Egyből meg is vette az ingatlant és katalán iparosokkal neki is látott felújítani a lerobbant, kora 20. századi siló-együttest.

Az újjáépítés egész jól ment, a végeredmény pedig ez az álomkastély, ami magán hordozza a szürrealizmus, a brutalizmus és a modernizmus stílusjegyeit. De Bofill nem arra törekedett, hogy egy szép, stúdióotthont hozzon létre, hanem élhető tereket akart kialakítani.

A munkálatok során dinamitot és légkalapácsot is bevetettek, hogy megszűnjenek az egykori részlegek, és mindenhol átjárható legyen a tömb, ahol csak kell. Az egybefüggő beton homlokzatot szőlővel futtatta be, a beltér pedig nem csak otthon, hanem munkaterület is. Többek között itt üzemel az építész cég, van konferencia- és kiállító terem is.

Ahol lehetett, belül meghagyták az ipari hangulatot, a szobák világosak, köszönhetően a hatalmas ablakoknak és rendkívül magas beltérnek. Ehhez társul a növényekkel benőtt buja külső, helyenként feltűnnek az oxidált felületek és minden négyzetcentimétert remekül ki lehet használni.