A Sényi-kastély Balogunyom nagyunyomi részén található. 2009-ben zárták be az épületben működő Széchenyi István Általános Iskolát, azóta jobbára üresen áll. Az ütött-kopott falak közt járva felelevenítjük a hely múltját.
A taródházi báró Mikos László fia, Mikos János 1832-ben adta el az uradalmat Sényi Gábornak. 1836-ban már állt egy ház a belső telken, legalábbis az akkori értékbecslés szerint. Sényi Gábor pedig 1842 körül építtette a klasszicista stílusú kastélyt.
A Sényi család 1588-ban kapott nemesi címet Rudolf királytól, amit 1807-ben meg is erősítettek, majd 1863-ban I. Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia első uralkodója bárói címet adományozott Sényi Gábornak, aki ebben az időben magyar királyi tanácsos és a németújvári herceg Batthyány-Strattman Fülöp uradalmainak jószágkormányzója volt. Ezzel a családja elnyerte a "nagyunyomi" előnevet.
1867-ben apja halála után Sényi Bélára szállt a kastélyt tulajdonjoga, ő egyébként vármegyei törvényhatósági bizottsági tag volt, de szolgált a hadseregben is, mint huszárkapitány.
Béla 1917-ben távozott az élők sorából, ekkor unokaöccse, Sényi Péter (Sényi Kálmán főispán fia) örökölte a kastélyt, amit egy 1919-es, Tanácsköztársaság idején készült összeírás is megerősít. Péter tengeri korvettkapitányként szolgált, később pedig a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt. igazgatóhelyettese, majd igazgatója lett. Szaktudása miatt még kormányfőtanácsossá is kinevezték.
A következő tulaj viszont már nem Sényi volt, hanem dr. pabieniczi gróf Woracziczky Olivér. Hogy a cseh származású család miként szerezte meg a kastélyt, kicsit homályos. Lehetséges, hogy Sényi Péter 1923-as halála előtt adta el a birtokot, de megeshet, hogy ezt később az örökösök tették meg.
A pabieniczi Woracziczky családból Antal bárót emelték grófi rangra 1783-ban, Olivér apja, János gróf pedig megkapta a magyar grófi címet és a főrendházi tagságot is. Ekkor vált a família a temesmonostori uradalom fő birtokosává.
1935 és 1940 között dr. pabieniczi gróf Woracziczky Olivér Brüsszelben teljesített szolgálatot rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként, emellett tagja volt a Máltai Lovagrendnek. A második világháború utáni államosításokig tudta megtartani a kastélyt, 1945-ben Ausztriába menekült, a 25 szobás épületet pedig kifosztották, a berendezéseket széthordták.
1962-ben fejeződött be a kastély teljes felújítása és 2009-ig általános iskolaként üzemelt. Külön köszönet Márfi Ernőné Kiss Anita polgármester asszonynak, hogy lehetővé tette számunkra a Sényi-kastély bejárását.
